1956. november
1956.

november 10.

Az ENSZ Közgyűlés második rendkívüli sürgősségi ülésszaka amerikai javaslatra a magyar kérdés megvitatását, elsőbbséget élvező ügyként, a Közgyűlés XI. rendes ülésszaka elé utalja. A főtitkár másodszor is felkéri a magyar kormányt az ENSZ-megfigyelők beengedésére (november 11.), valamint arra, hogy szolgáltasson adatokat Mo gyógyszer-, étel- és ruhaszükségletéről. — Horváth Imre külügyminiszter vezetésével magyar delegáció utazik New Yorkba, az ENSZ Közgyűlés XI. rendes ülésszakára. — Az ENSZ főtitkára megbízza Philippe de Seynes gazdasági és szociális ügyekért felelős főtitkár-helyettest, hogy foglalkozzék a Mo-nak nyújtandó segélyek ügyével.

    XII. Pius pápa olasz nyelvű rádióbeszédében arra figyelmeztet, hogy a világpolitika más eseményei sem vonhatják el a figyelmet a Mo-on történtekről. Az egyházfő a hit és az emberi igazságosság nevében tiltakozik a szovjet hadsereg mo-i beavatkozása ellen, és kárhoztatja a nyugati hatalmak tétlenségét: „A gazdasági érdekek az emberi életek és az erkölcsi értékek fölé kerültek.”

      1956.

      november 11.

      A bp-i jugoszláv nagykövetségen ülést tart az MSZMP (alapító) Intéző Bizottsága (Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre, Szántó Zoltán), valamint Haraszti Sándor. A testület határozata törvényesnek nyilvánítja Nagy Imre kormányát, és kifejti, a kormánynak nem szabad lemondania, mert ezzel igazolná Kádár árulását.

        Bp-re érkezik Mihail Szuszlov és Gennagyij Arisztov, az SZKP KB titkárai. A szovjet pártvezetők titkos megbeszéléseket folytatnak Kádár Jánossal, aki kijelenti: kormánya közleményben fogja garantálni Nagy Imre és csoportja biztonságát.

          Megtartja első ülését az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága (IKB).1 Kádár János beszámol a forradalom alatti tevékenységéről, Nagy Imrével való együttműködéséről és az MDP feloszlatásáról. A testület határozata szerint a párt lapja a Népszabadság (Nsz), a Szabad Népet megszüntetik; bizottságot állítanak fel a párt szervezésére. Az IIB-be kooptálják Münnich Ferencet. SZKP-delegáció Mo-ra küldését kérik, hogy megkezdjék a tárgyalást Nagy Imrével.

          1. 1) Rainer, Nagy Imre, II, 346.

          Az Nsz „Új úton” c. vezércikke élesen támadja a szolnoki Szabad Népet mint a Rákosi–Gerő-klikk restaurációs kísérletét. (A lapot szerkesztő Andics Erzsébet és Berei Andor rövidesen visszatér a Szu-ba.) A vezércikk az MSZMP-ről mint új pártról beszél.

            Kádár János elmondja november 4-e utáni első rádióbeszédét. A felkelést levertnek nyilvánítja, és megállapítja, hogy a megmozdulásokban részt vett tömegek a Rákosi-klikk bűnei és nem a Magyar Népköztársaság népi hatalma ellen léptek fel, de a tömegek mozgalmába és a fegyveres felkelésbe kezdettől bekapcsolódtak olyanok, akik a rendszer megdöntésére törekedtek, és vissza akarták állítani a kapitalista-nagybirtokos rendszert. Fehérterrorról, kommunista forradalmárokról, a Nagy Imre-kormánynak a jobboldali nyomással szembeni tehetetlenségéről beszél. Kemény szavakkal ítéli el a Rákosi-klikk politikáját, ígéretet tesz a múlt hibáinak gyökeres felszámolására, a rend helyreállítása után a szovjet csapatok kivonásáról megkezdendő tárgyalásokra. Elismeri a Kossuth-címert és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását. Burkoltan elhatárolja magát a többpártrendszertől. Bejelenti, hogy az MSZMP határozatot hozott több tucat, a Rákosi-klikk politikáját képviselő vezetőnek a közéletből való eltávolításáról, több minisztérium összevonásáról, az ÁVH felszámolásáról.

              Pesterzsébeten véget ér az ellenállás; Oltványi László nemzetőrparancsnokok és Várfalvi Lajos, a XX. kerületi forradalmi tanács elnöke Ausztriába menekül. — Csepelen a szovjet csapatok megtörik az ellenállást, és hét napig tartó súlyos harcok után elfoglalják a kerületet.

                Fekete Sándor lakásán találkozik a volt pártellenzék néhány tagja; Gimes Miklós szerint a sztálinista-rákosista restauráció megakadályozásához illegális szervezkedésre és széles ellenállási mozgalomra egyaránt szükség van.