Bp-re érkezik Mihail Szuszlov és Gennagyij Arisztov, az SZKP KB titkárai. A szovjet pártvezetők titkos megbeszéléseket folytatnak Kádár Jánossal, aki kijelenti: kormánya közleményben fogja garantálni Nagy Imre és csoportja biztonságát.

Megtartja első ülését az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága (IKB).¹ Kádár János beszámol a forradalom alatti tevékenységéről, Nagy Imrével való együttműködéséről és az MDP feloszlatásáról. A testület határozata szerint a párt lapja a Népszabadság (Nsz), a Szabad Népet megszüntetik; bizottságot állítanak fel a párt szervezésére. Az IIB-be kooptálják Münnich Ferencet. SZKP-delegáció Mo-ra küldését kérik, hogy megkezdjék a tárgyalást Nagy Imrével.

Az Nsz „Új úton” c. vezércikke élesen támadja a szolnoki Szabad Népet mint a Rákosi–Gerő-klikk restaurációs kísérletét. (A lapot szerkesztő Andics Erzsébet és Berei Andor rövidesen visszatér a Szu-ba.) A vezércikk az MSZMP-ről mint új pártról beszél.

Kádár János elmondja november 4-e utáni első rádióbeszédét. A felkelést levertnek nyilvánítja, és megállapítja, hogy a megmozdulásokban részt vett tömegek a Rákosi-klikk bűnei és nem a Magyar Népköztársaság népi hatalma ellen léptek fel, de a tömegek mozgalmába és a fegyveres felkelésbe kezdettől bekapcsolódtak olyanok, akik a rendszer megdöntésére törekedtek, és vissza akarták állítani a kapitalista-nagybirtokos rendszert. Fehérterrorról, kommunista forradalmárokról, a Nagy Imre-kormánynak a jobboldali nyomással szembeni tehetetlenségéről beszél. Kemény szavakkal ítéli el a Rákosi-klikk politikáját, ígéretet tesz a múlt hibáinak gyökeres felszámolására, a rend helyreállítása után a szovjet csapatok kivonásáról megkezdendő tárgyalásokra. Elismeri a Kossuth-címert és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását. Burkoltan elhatárolja magát a többpártrendszertől. Bejelenti, hogy az MSZMP határozatot hozott több tucat, a Rákosi-klikk politikáját képviselő vezetőnek a közéletből való eltávolításáról, több minisztérium összevonásáról, az ÁVH felszámolásáról.

Pesterzsébeten véget ér az ellenállás; Oltványi László nemzetőrparancsnokok és Várfalvi Lajos, a XX. kerületi forradalmi tanács elnöke Ausztriába menekül. — Csepelen a szovjet csapatok megtörik az ellenállást, és hét napig tartó súlyos harcok után elfoglalják a kerületet.

Fekete Sándor lakásán találkozik a volt pártellenzék néhány tagja; Gimes Miklós szerint a sztálinista-rákosista restauráció megakadályozásához illegális szervezkedésre és széles ellenállási mozgalomra egyaránt szükség van.

A fegyveres erők és közbiztonsági ügyek vezetésével megbízott Münnich Ferenc nyilatkozatot ad ki a karhatalmi szervekről és új fegyveres erők szervezéséről.

A magyar kormány az ENSZ főtitkárához intézett jegyzékben közli, hogy nem enged be megfigyelőket Mo-ra, mivel álláspontja szerint az ország helyzete a magyar állam belügye, és az ENSZ Közgyűlésének határozata beavatkozás a magyar belügyekbe. A kormány ugyanakkor kész együttműködni az ENSZ-szel és a Nemzetközi Vöröskereszttel a Mo-nak küldendő segélyekről. A jegyzék ígéretet tesz a szovjet csapatok kivonására. november 12.

Josip Broz Tito jugoszláv elnök Pulában beszédet mond, és kifejti véleményét a mo-i eseményekről. Tito elítéli Gerő Ernőt, mert behívta a szovjeteket; Nagy Imrét felelőssé teszi a „fehérterrorért”, és felrója neki, hogy november 4-én „megszökött” és a Nyugat segítségét kérte. Egyúttal elkerülhetetlen, szükséges rossz lépésnek minősíti a szovjet fegyveres beavatkozást, és támogatásáról biztosítja a Kádár-kormányt. november 16.