A KMT ülésén részt vesz Apró Antal, Kádár János és Münnich Ferenc is; Münnich engedékenynek mutatkozik a karhatalom, a deportálások és a tiszti nyilatkozat ügyében. Az elfogadott határozat követeli, hogy a Kádár-kormány nyilatkozzék Nagy Imre és társai sorsáról, adjon lapengedélyt a KMT újságja számára, és engedélyezze a rádió munkástanácsának megalakulását.
1956. november
1956. 11. 26
Emil Bodnăraş, az RMP KB titkára és Walter Roman felkeresi a Snagovban fogva tartott Nagy Imrét, akit arra próbálnak rávenni, tegyen nyilatkozatot, amelyben elítéli múltbeli tevékenységét, és elismeri a Kádár-kormányt. Nagy a nyilatkozattételt ismét megtagadja, és tiltakozik a csoport elhurcolása ellen. december 10.
Kádár János rádióbeszédet mond „időszerű politikai kérdésekről”. Mint mondja, „a kormány a november 4-i felhívásban tett ünnepélyes ígéretét, mely szerint egyetlen dolgozónak sem esik bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásokban részt vett, betartjuk és betartatjuk”. Kádár hosszan foglalkozik a Nagy Imre-kérdéssel is: „Mi ígéretet tettünk, hogy velük szemben, az általuk is utólag elismert múltbéli súlyos cselekményekért büntetőeljárást nem indítunk. Ezt be is tartjuk, távozásukat sem tekintjük örök időkre szólónak.” Ezt követően a Romániába hurcoltakról semmiféle tájékoztatás nem jelenik meg. 1958. június 17.
Dzsagan Nat Kosla indiai különmegbízott M. A. Rahman bp-i ügyvivő kíséretében Kádár Jánossal tárgyal az ENSZ-megfigyelők beutazásáról.
Az e napon kezdődő szovjet–román csúcstalálkozón felmerül a szovjet csapatok Romániából való kivonásának lehetősége.1
1) Pándi, Köztes.