Révkomáromban a hatóságok eltávolítják Jókai Mórnak az egykori Jókai Egyesület székháza előtt álló szobrát. 1952. szeptember 28.

Ez évtől május elseje hivatalos állami ünnep.

Márton Áron gyulafehérvári püspök memorandumot ad át Nékám Sándor bukaresti magyar misszióvezetőnek. Mint írja: „A magyar kormány rendkívül súlyos felelősséget vállal akkor, ha az erdélyi magyarság megkérdezése nélkül javasolna Erdélyre vonatkozólag megoldást. (…) Az erdélyi magyarság felfogása szerint sem neki magának, sem pedig a magyar kormánynak nincsen joga Erdély tekintetében, amely a magyarság összességének is létfontosságú kérdése, önkéntes felajánlással területi lemondásba belemenni. Lemondást külső hatalom a magyarságra rákényszeríthet, de az ilyen döntést, ha igazságtalan, az idő orvosolni fogja; az önkéntes lemondást azonban többé jóvátenni nem lehet. (…) Az erdélyi magyarság … elvárja, hogy a magyar kormány a maga részéről mindent elkövessen annak érdekében, hogy a béketárgyaláson az erdélyi magyarságot kielégítő területi rendezés jöjjön létre.” — A nyilatkozatot Kertész István, a bp-i Békeelőkészítő Osztály vezetője magával viszi a párizsi béketárgyalásokra, Teleki Géza gr. pedig eljuttatja az angol és amerikai külügyminiszterhez, de semmiféle reagálás nem történik. 1951. július 30.

Az SzN, a Népszava és az Új Szó első beszámolóiban a gyöngyösi letartóztatások kapcsán „fasiszta terrorszervezetről és összeesküvésről” ír.

A kommunista képviselőcsoport előtt Révai József az FKgP politikáját értékeli, és arról beszél, hogy „agitációnkban ki kell használni az illegális fasiszta terrorista szervezkedéseket”.