1956. november
1956.

november 8.

Kádár János fogadja Jurij Andropov szovjet nagykövetet, akiknek kifejti véleményét arról: Nagy Imre és társai számára lehetővé kellene tenni, hogy Jugoszláviába távozzanak. Kádár hasonlóképpen nyilatkozik Dalibor Soldatić jugoszláv nagykövetnek is.1 november 9. — Aleksandar Ranković jugoszláv belügyminiszter ezt követően azt kéri Nagy Imrétől, hogy november 4-ére datált nyilatkozatban mondjon le a miniszterelnökségről. Nagy hozzákezd az antedatált dokumentum megfogalmazásához, de azután elvbarátai határozott tanácsára a kért nyilatkozat elkészítését visszautasítja. november 10.

  1. 1) Rainer, Nagy Imre, II, 343.

Az óbudai Schmidt-kastélynál megszűnik az ellenállás. Itt veszti életét a magyarok oldalán harcoló S. G. Akopjan szovjet őrnagy, aki még a forradalom kezdetén állt át néhány katonájával a felkelők oldalára. — Az újpesti–angyalföldi fegyveres csoport beszünteti a harcot. — A IX. kerületben a szovjet csapatok leverik az ellenállást. — Megszűnik az ellenállás Kőbányán. — Pestlőrincen a Hősök terénél a felkelők kilőnek egy szovjet harckocsit. — A szovjet csapatok behatolnak Csepelre; aknavetőkkel lövik a felkelők állásait, majd tüzérségi tűz alá veszik az Imre tér környékét.

    Az ENSZ Közgyűlés második rendkívüli sürgősségi ülésszaka folytatja a magyar kérdés megvitatását. november 9. Szabó János magyar ENSZ-képviselő felolvassa a Kádár-kormány november 4-ei keltezésű nyilatkozatát, amelyben érvénytelennek nyilvánítja Nagy Imrének az ENSZ főtitkárához küldött üzeneteit, és határozottan tiltakozik a kérdésnek az ENSZ fórumain történő megvitatása ellen. — Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár táviratban tudatja a Kádár-kormánnyal, hogy megkezdte a megfigyelők kiválasztását. Küldetésük attól függ, hogy Bp-en hajlandók-e fogadni a megfigyelőket.