Georges Clemenceau a nagyhatal­mak nevében felszólítja a magyar kor­mányt, küldje el megbízottait a béke­konferenciára.

Az antanthatalmak kisebbségi szerződést kötnek Romániával Párizs­ban. A román kormány kötelezi magát, hogy az ország minden lakosának „szü­letési, állampolgári, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és sza­badság teljes védelmét biztosítja”.

Az MSZDP vezetősége levelet intéz Huszár Károly mi­niszterelnökhöz. A párt követeli a karhata­lom felszámolását; a nemzeti hadsereg­nek a központi kormány alárendelését; a december 7-ei rombolások értelmi felbujtóinak megbüntetését, az okozott kár megtéritését; pártatlan cenzúrát és fel­lebbviteli bizottság felállítását; a feleke­zeti izgatás és politikai üldözés megszün­tetését; a gyorsított bírói eljárás szabá­lyainak módosítását; a politikai okokból internáltak szabadlábra helyezését; az egyesülési és gyülekezési jog biztosítá­sát; a szakszervezetek működésének engedélyezését.

A bp-i Büntető Tör­vényszék ítéletet hirdet Cserny József és 26 társa perében. Csernyt és 13 társát halál­ra (decem­ber 18.), egy vádlottat életfogytiglani fegyházra, 11 vádlottat 1–12 év közötti szabadság­vesztésre ítélnek.

Kivégzik Cserny Józsefet és 11 társát.

Ideiglenesen szabadlábra helyezik Stromfeld Aurélt, a Vörös Hadsereg v. vk. főnökét.

Bp-en kivégzik Korvin Ottót, László Jenőt, Horváth Károlyt, Dögei Imrét, Gombos Ferencet, Dinnyés Józsefet, Sturz Károlyt, Kovács Lajost és Kerekes Árpádot.¹