IV. Károly király a Károlyi-kormányt saját kérésére fölmenti a neki tett eskü alól. Este a kormány tagjai feles­küsznek „Magyarországra és a magyar népre” a Nemzeti Tanács elnökévé vá­lasztott Hock János előtt.

Linder Béla hadügyminiszter elrendeli, hogy a fronton álló magyar csapatok tegyék le a fegyvert.

Életbe lép a fegyverszüneti megállapodás. november 7. Az aláírást követő huszonnégy órában jelentős számú osztrák-magyar katona kerül olasz hadifogságba.

Moszkvában értekezletet tart az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt (OK[b]P) mo-i csoportja.¹ A résztvevők kinyilvánítják a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) megalakulását. november 24.

Károlyi Mihály gr. miniszter­elnök vezetésével a Nemzeti Tanács, a Bp-i Munkástanács és a Katona­tanács tagjaiból alakult küldöttség Belg­rádban Mo nevében külön fegyverszüneti tárgyalást kezd Louis-Félix Franchet d’Esperey tábornokkal, az antanthatalmak keleti frontjának főparancsnokával. — A francia tábornok 18 pont­ból álló fegyverszüneti szerződést nyújt át. A magyar kormány köteles lenne kiüríteni a Nagy­szamos felső folyásától Marosvásár­helyig, majd a Maros mentén a Tiszáig, innen a Szabadka–Baja–Pécs vonalon a Dráváig húzott demarkációs vonaltól délre és keletre eső területeket; leszerelni hadseregét; átengedi területén az an­tanthatalmak csapatait. — A küldöttség a fegyverszüneti pontokat elfogadhatat­lannak nyilvánítja, és nem írja alá.

Az ideiglenes csehszlovák kormány parancsára cseh katonai alakulatok Nagyszom­bat–Trencsén térségében átlépik a határt, és behatol­nak Mo-ra. — A csehek a következő napokban megszállják Trencsént, Vágúj­helyt, Zsolnát, Ruttkát és Turócszent­mártont.

Közzéteszik Linder Béla had­ügyminiszter rendeletét, amely november 11-ei hatállyal leszereli az 1896 előtt szü­letett nem tényleges állományú legény­séget és tiszteket.

Linder Béla lemondása után a Minisztertanács (Mt) Bartha Albert alezredest nevezi ki hadügy-miniszterré. Linder tárca nélküli miniszterként a kormány tag­ja marad.

A román kor­mány ultimátumban követeli a központi hatalmak csapatainak kivonulását Ro­mániából. A Román Nemzeti Tanács a magyar kormányhoz intézett felszólí­tásában a mo-i románlakta területek feletti hatalmat magának kö­veteli.

A szerb hadsereg bevonul Újvidékre.

Ungvárott megalakul a Mo-i Rutén Néptanács.

Berlinben kikiáltják a köztársaságot. II. Vilmos német császár Hollandiába menekül.

Bartha Albert hadügyminiszter kiáltvá­nyt intéz az ország népéhez. Bartha kijelenti, hogy az ország hatá­rait minden „a nemzetközi jogba ütköző támadás” ellen, fegyveres erővel megvé­di.

A compiègne-i erdőben (Franciaország) a Német Köztársaság megbízottai aláírják a franciák által diktált fegyverszüneti megállapodást.

A Nemzeti Tanács nevé­ben Jászi Oszkár, Bokányi Dezső és P. Ábrahám Dezső Aradon tárgyalásokat kezd az erdélyi Román Nem­zeti Tanács vezetőivel, Iuliu Maniuval és Victor Goldişsal. november 14.

A kormány megbízásából Linder Béla tárca nélküli miniszter Belg­rádban aláírja a franciák által november 7-én előterjesztett fegyver­szüneti egyezményt. Az antant által kijelölt demarkációs vonal a Nagy-Sza­mos felső folyásától Marosvásárhelyig, majd a Maros mentén Szegedig, innen a Szabadka–Baja–Pécs vonaltól észak­ra a Dráváig húzódik; északon a fegy­verszüneti szerződés nem jelölt ki de­markációs vonalat. A polgári közigaz­gatás a magyar kormány kezében ma­rad, de a szövetségeseknek joguk van a stratégiailag fontosabb helységek, így Bp megszállására is.

IV. Ká­roly király Eckartsauban nyilatkozatot ad ki, amelyben lemond a mo-i államügyek vitelében való részvételről (de a trónról nem), és kinyilatkoztatja, hogy elismeri azt az államformát, ame­lyet a nemzet választ.

Aradon befejeződnek a magyar–román tárgyalások. A magyar delegáció autonómiát kínál Erdély­nek, a román vezetők teljes önállóságot kívánnak.