Délután 2 órakor a kormány leteszi az esküt Dobi István, az ET elnöke előtt. — Ezt követően összeül az MSZMP vezetése, és kijelölik az Ideiglenes Intéző Bizottság (IIB) tagjait: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György. november 11. Fehér Lajost kinevezik a Népszabadság főszerkesztőjévé.

A szolnoki Szabad Népben megjelenik az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága nevében kiadott felhívás. november 8. (A bizottság ekkor még nem létezik.) A felhívás keményebb hangvételű, mint a november 4-ei kormánynyilatkozat. Az októberi eseményeket differenciálatlanul ellen-forradalomnak nevezi, és a párt legfőbb feladataként „az ellenforradalom már leplezetlenül fellépő erőinek” szétzúzását jelöli meg.

Délután összeül a Kádár János vezette kormány. november 10. Az MFMPK mint az államigazgatás legfelső szerve (november 9.) rendeletileg visszaállítja az október 23-a előtti államigazgatási szervek (minisztériumok, főhatóságok, tanácsok) jogállását a rangidős tisztviselő vezetésével. Kimondják, hogy a törvényes állami végrehajtó szerv mindenütt a területileg illetékes tanács végrehajtó bizottsága. A megyei tanácsok végrehajtó bizottságai mellé kormány-összekötőket neveznek ki. Betiltják a forradalmi katonatanácsok működését. A forradalmi bizottságokat megfosztják intézkedési joguktól, azok a jövőben „tanácsadó szervként” működhetnek. A forradalmi bizottságokat és más új szerveket felszólítják, hogy „vessék ki soraikból az ellenforradalmárokat”. Az államigazgatás hivatalnokait, a vasutasokat, az élelmiszerüzletek vezetőit felhívják, hogy jelentkezzenek munkahelyükön és teljesítsék kötelességüket. November 7-ét munkanappá nyilvánítják. Eltörlik az orosz nyelv kötelező oktatását.

Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere feloszlatja az ÁVH-t.¹

Dobi István és Marosán György rádióbeszédében a munka felvételére, az élet normalizálására szólítja fel a parasztságot és a munkásságot.

A bp-i újságírók a MÚOSZ rögtönzött közgyűlésén sztrájkot hirdetnek. — Megjelenik az „Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, Írószövetség, Fegyveres Erők Parancsnokságai” aláírású röplap, amely többek között a szovjet csapatok távozását, a Nagy Imre-kormány szabad működését, többpárti választások megtartását követeli.

A Várban közel 300 felkelő behúzódik az Országos Levéltár épületébe; a szovjetek tankokkal és nehéztüzérséggel támadást indítanak ellenük; belövést kap és leég a levéltár tetőszerkezete; a felkelők központjukat a szomszédos Állami Nyomda épületébe teszik át. — Pesthidegkúton a felkelők Garamszegi Alfréd parancsnoksága alatt veszik fel a harcot a szovjetekkel. — A Sipőcz József vezette Vajdahunyad utcai csoport egy része a Lenin körúton megtámad és felgyújt egy szovjet teherkocsit, majd feloszlik. — Angyal István az 1917-es oroszországi forradalom tiszteletére a Tűzoltó utcában kitűzeti a magyar és a vörös zászlókat; az ünnep ellenére a szovjetek fokozott erővel támadnak. — VII. kerületi felkelők a Baross téren megtámadnak egy szovjet egységet, súlyos tűzharc zajlik köztük. — A feloszlott Baross téri csoport részeiből a Landler Jenő utcában Palotás József és Toracz Sándor vezetésével fegyveres csoport jön létre. Többórás tűzharcot folytatnak a Bethlen téri moziba szorult karhatalmistákkal. — Éjjel Csepelen a felkelők felrobbantják a Vámmentesi utat, majd a Kikötő utcát is, hogy megakadályozzák a szovjet gyalogság behatolását; 13 óra körül a csepeli felkelők ismét lelőnek egy szovjet Il–28-as repülőgépet. — A XX. kerületi rendőrkapitányság épületét felkelők tartják megszállva. — A bp-i fegyveres harcok halálos áldozatainak száma meghaladja a százat.

Letartóztatják Zólomy László ezredest, aki a Bp-i Karhatalmi Parancsnokságon Király Béla helyettese volt. 1958. szeptember 9.

Egy párizsi kórházban meghal Jean-Pierre Pedrazzini 29 éves svájci fotóriporter, aki október 30-án 14 lövést kapott Bp-en a Köztársaság téren.¹