Megjelenik a Felszabadítónk, Sztálin c. antológia.

Első ízben adják át a Jászai Mari-díjakat; a kitüntetettek: Bánki Zsuzsa, Keres Emil, Mányai Lajos.

A Szu Belügyminisztériuma közleményben jelenti be, hogy az orvosok ügye provokáción alapult; a letartóztatottakat szabadon engedik; a feljelentőtől visszavonják a Lenin-rendet.

Lavrentyij Berija szovjet belügyminiszter e napon kelt parancsában megtiltja, hogy „az MVD szervei … bárminemű erőszak[ot] és fizikai kényszer[t] alkalmazzanak a letartóztatottakkal szemben; a vizsgálat során szigorúan tartsák be a büntető-törvénykönyv eljárási normáit; … számolják fel a Szovjetunió v. Állambiztonsági Minisztériuma által [az ún. belső börtönökben] kialakított azon helyiségeket, amelyek a letartóztatottak elleni fizikai kényszer alkalmazására szolgáltak, semmisítsenek meg minden kínzásra használt eszközt.” A parancs indoklása szerint „a Belügyminisztérium megállapította, hogy az [egykori] Állambiztonsági Minisztérium szerveinek tevékenységében a szovjet törvények súlyos megsértésére, ártatlan szovjet állampolgárok letartóztatására, a vizsgálati anyagok gátlástalan meghamisítására, különböző kínzási módok – többek között a letartóztatottak kegyetlen verése, hátracsavart kezük egész napos, esetenként hónapokon át tartó megbilincselése, az alvás hosszan tartó megvonása, a letartóztatottak levetkőztetése és hideg fogdába zárása – alkalmazására került sor. A Szovjetunió volt Állambiztonsági Minisztériumának utasítására a letartóztatottakat a lefortovói és a belső börtönökben külön erre a célra berendezett helyiségekben verték, amit a büntetés-végrehajtás alkalmazottainak speciálisan kiválasztott csoportjával, változatos kínzóeszközök igénybevételével végeztettek.”¹