1956. november

Délben a Parlamentben megkezdődnek a magyar–szovjet tárgyalások a csapatkivonás rész-leteiről; megállapodnak, hogy a megbeszélést 22 órakor a tököli szovjet katonai parancsnokságon folytatják. Mihail Malinyin hadseregtábornok ígéretet tesz a szovjet csapatok kivonására, ha ünnepélyesen búcsúztatják őket, a megrongált szovjet hősi emlékműveket helyreállítják, a zsákmányolt haditechnikai eszközöket pedig visszaszolgáltatják. — A szovjet kormány bejelenti, hogy a megegyezésig további szovjet egységek nem lépik át a magyar határt.

    A Bp körüli védőövezetbe rendelt magyar csapatok felvonulnak a Juta-dombhoz, a Nagykőrösi, a Határ, a Jászberényi és a Kőbányai útra, a Zalka Máté térre, az Éles sarokhoz, a Csajkovszkij parkhoz és Soroksár határába. — Maléter Pál honvédelmi miniszter másnap 11 órára eligazításra a HM-be rendeli a honvédség magasabb parancsnokait.

      Délután a magyar vezetők hírt kapnak a központi kínai pártlap élesen forradalomellenes vezércikkéről; ennek hatására Nagy Imre lemondja a 17 órakor kezdődő nemzetközi sajtó-tájékoztatón való részvételt.1

      1. 1) Rainer, Nagy Imre, II, 329.

      Este Tildy Zoltán és Losonczy Géza nemzetközi sajtótájékoztatót tart. Losonczy kijelenti: „A kormány teljes egységben kijelenti, hogy az elmúlt tizenkét esztendő vívmányaiból semmit sem kíván feladni: így a földreformból, a gyárak államosításából és a szociális vívmányokból. Ugyanígy a legteljesebb mértékben ragaszkodik ahhoz, hogy a most lezajlott forradalom vívmányai a maguk egészében fennmaradjanak. Így a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság és a szocializmus építése nem a diktatúra, hanem a demokrácia alapján.”

        20 órakor Mindszenty József esztergomi érsek rádióbeszédet mond. A bíboros álláspontjának folytonosságát hangsúlyozza („Isten irgalmából ugyanaz vagyok, aki voltam”); állást foglal a többpártrendszerű politikai berendezkedés mellett, és „a szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdonon” alapuló, „kultúrnacionalista szellemű” társadalom megteremtését szorgalmazza. Kilátásba helyezi: „…a bukott rendszer erőszakának … minden nyomát egyházi vonalon felszámoljuk.” […] „De végezetül egy kérdés felvetése mégsem hagyható el: mit gondolnak a bukott rendszer örökösei? Ha általuk megbélyegzett elődeik valláserkölcsi alapon álltak volna, elkövették volna-e mindazt, aminek következményei elől menekülni kényszerülnek. A keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását joggal elvárjuk.” november 4.