Sajtóközlés szerint Jugoszlávia 150 millió dínár értékű segélyt nyújt Mo-nak.
1956. november
1956. november
november 22.
Nagy Imre és társai megbeszélést folytatnak Dobrivoje Vidić jugoszláv külügyminiszter-helyettessel, aki kifejti: „Meg vagyunk győződve arról, hogy Önök teljes biztonsággal bekapcsolódhatnak a normális életbe”. Vidić ezt Kádár János személyes felelősségvállalásával indokolja, és írást kér arról, hogy a csoport tagjai önként hagyják el a követséget; ugyanakkor megnyugtatja a csoportot, hogy a szovjetek tudnak a megállapodásról. Nagy Imre köszönetet mond a jugoszláv kormánynak és a követség alkalmazottainak segítségükért. Vidićnek megadják a kért nyilatkozatot. — 18.30-kor Nagy Imre és társai beszállnak az értük küldött szovjet katonai autóbuszba. A szovjet hatóságok az autóbuszt az Ajtósi Dürer soron lévő szovjet parancsnokságra irányítják, majd, a kísérő jugoszláv diplomatákat erőszakkal eltávolítva, a Nagy Imre-csoportot Mátyásföldre, a KGB-parancsnokságra hurcolják.
Reggel román párt- és állami küldöttség érkezik Bp-re Gheorghe Gheorghiu-Dej, az RMP KB első titkára vezetésével; Dej az első külföldi kommunista pártvezető, aki november 4-e után Mo-ra látogat A kiadott közös nyilatkozat szerint az „ellenforradalom” győzelme Európa békéjét veszélyeztető tűzfészekké változtatta volna Mo-ot. — Megállapodnak Nagy Imre és társai Romániába szállításáról. Aurel Mălnăşeanu román külügyminiszter-helyettes Sebes István magyar külügyminiszter-helyettesnek írott levelében kötelezettséget vállal a Nagy Imre-csoport befogadására; a csoport tagjainak harmadik országba való utazását vagy hazatérésüket a Kádár-kormány beleegyezésétől teszi függővé. — Nyilvánosságra hozzák, hogy Románia az addig nyújtott segítségen kívül 60 millió rubeles támogatást nyújt Mo-nak.
Késő este Walter Roman román KB-titkár közli Nagy Imrével Kádár János és Gheorghe Gheorghiu-Dej üzenetét: javasolják, hogy Nagy Imre néhány hónapra kapcsolódjék ki a közéletből, és önként hagyja el az országot. Nagy Imre megtagadja az önkéntes távozást és bármiféle nyilatkozat megtételét; éjszaka erről (átcsempészett) levélben értesíti Donáth Ferencet. „…én Magyarországot önként el nem hagyom, legfeljebb elhurcolhatnak, és semmiféle nyilatkozatot nem vagyok hajlandó adni. …politikai magatartásomról csak mint szabad és független ember fogok nyilatkozni.”1 — Münnich Ferenc a csoport tagjainak egyenként felajánlja a politikai átállás lehetőségét; ezt valamennyien visszautasítják. november 23.
1) Rainer, Nagy Imre, II, 351.
Dzsaváharlál Nehru indiai miniszterelnök üzenetet küld Kádár Jánosnak, és javasolja, hogy a deportálásokkal kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében Mo fogadja az ENSZ főtitkárát és az ENSZ-megfigyelők csoportját. Nehru közli: utasította Kumara Padmanabha Sivasankara (K. P. S.) Menon moszkvai nagykövetet, hogy utazzon Bp-re, de annak betegsége miatt Dzsagan Nat Kosla prágai követ látogat a magyar fővárosba. november 25.
Az Nsz közli Josip Broz Tito pulai beszédének Pravda-beli szovjet interpretációját, amely, az általános helyeslés mellett, rosszallja a jugoszláv út pozitívumainak túlhangsúlyozását, mint más pártok belügyeibe való beavatkozást. Közzéteszik a szovjet állásfoglalásra adott jugoszláv választ is.
A KMT ülésén részt vesz Sándor József, Kádár János titkárságvezetője és Vlaszov alezredes, a szovjet városparancsnokság képviselője. Éjszaka a KMT küldöttsége Kádárral tárgyal.
Hatvanhét ország sportolói részvételével Melbourne-ben megkezdődnek a XVI. Nyári Olimpiai Játékok. december 8.
november 23.
Az Nsz az újságírósztrájk miatt nem hajlandó közölni a Kádár-kormány sajtóközleményét a Nagy Imre-csoport deportálásáról.
Dalibor Soldatić jugoszláv nagykövet jegyzékben tiltakozik Kádár Jánosnál a Nagy Imre-csoport elrablása miatt, és közli, hogy a jugoszláv kormány nyilvánosságra fogja hozni a történteket. — Georgij Malenkov, Mihail Szuszlov és Gennagyij Arisztov Bp-ről táviratban jelenti az eseményeket az SZKP KB Elnökségének.