16 óra körül újabb ülést kezd a Kormánykabinet. A hívatott és 17 óra tájban megérkező Jurij Andropov szovjet nagykövet nem szolgál kielégítő magyarázattal az újabb csapatok Mo-ra érkezésére. Ezért a kabinet megerősíti délelőtti határozatát: felmondja a Varsói Szerződést, és kinyilvánítja Mo semlegességét. A nemzeti kormány ezt táviratban közli az ENSZ főtitkárával, s kéri, hogy ennek megvitatását tűzzék az ENSZ Közgyűlése XI. ülésszakának napirendjére. november 2. A kormány az ország semlegességének garantálására a négy nagyhatalom segítségét kéri. Azonnali tárgyalásokat kezdeményeznek a szovjet kormánnyal, és közlik Andropov nagykövettel, amennyiben a szovjet csapatok visszavonása a lehetséges legrövidebb időn belül megtörténik, a kormány visszavonja az ENSZ-hez intézett táviratot. — Losonczy Géza nemzetközi sajtótájékoztatón ismerteti a kabinet döntéseit.

18.12-kor a rádióban közleményt olvasnak fel. „Nagy Imre … magához kérette Andropov urat, a Szovjetunió … nagykövetét. […] Kijelentette a szovjet nagykövetnek, hogy a magyar kormány a Varsói Szerződést azonnal felmondja, egyidejűleg kinyilatkoztatja Magyarország semlegességét, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordul, és az ország semlegességének védelmére a négy nagyhatalom segítségét kéri.”

A VSZ-ből való kilépésről szóló jegyzéket a közlemény beolvasása után Nagy Imre személyesen adja át Jurij Andropovnak.¹ Ugyanekkor a Külügyminisztériumban az USA, Nagy-Britannia és Franciaország bp-i képviselőinek is átadják a jegyzék szövegét. — 18.21-kor a jegyzéket elküldik az ENSZ főtitkárának, egyúttal kérik, hogy a magyar semlegesség kérdését tűzzék a Közgyűlés napirendjére. november 2. A két utóbbi dokumentumban nincs szó a semlegesség „garantálásáról”, csupán annak elismeréséről.

19.50-kor Nagy Imre beszédet mond a rádióban. „A magyar nemzeti kormány, a magyar nép és a történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép milliónak osztatlan akaratát kifejezve, kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. […] Az ország igaz barátságban kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével.”

A beszéd elhangzása után Nagy Imre fogadja a munkástanácsok küldöttségét. A miniszterelnök érveinek hatására a Nagy Elek vezette delegáció a sztrájk beszüntetése mellett dönt. 23 órakor a rádióban elhangzik a munkástanácsok felhívása a munka felvételére.

20.24-kor Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek nyilatkozatot tesz a rádióban: „Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez. Senkivel szemben nincs gyűlölet a szívemben. […] Most tájékozódom, két napon belül a kibontakozás útjáról személyes szózatot intézek a nemzethez.” november 3. — 21 órakor Ravasz László ref. püspök mond rádióbeszédet. — Kiszabadul a börtönből Endrédy Vendel v. zirci ciszterci apát. 1957. március 1.

22 óra előtt Jurij Andropov kezdeményezésére Münnich Ferenc, majd Kádár János is a szovjet nagykövetség Bajza utcai épületébe megy. Onnan páncélautókon Tökölre, majd pedig repülőgépen Moszkvába viszik őket. november 2.

22 órakor a rádióban elhangzik Kádár János reggel rögzített beszéde, amelyet Horváth Márton, Haraszti Sándor és Szántó Zoltán fogalmazott. „Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus. […] Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében becsülettel helytálltatok, áthatva igaz hazaszeretettől, a szocializmus iránti hűségtől. […] A nép felkelése válaszút elé érkezett. Vagy lesz elég ereje a magyar demokratikus pártoknak vívmányaink megszilárdítására, vagy szembekerülünk a nyílt ellenforradalommal. […] E súlyos órákban azok a kommunisták, akik eddig is harcra hívtak a Rákosi-önkényuralom ellen, számtalan igaz hazafi és szocialista óhajának megfelelően elhatározták, hogy új pártot alapítanak. […] Történelmünk e nagyszerű, de súlyos órájában felhívunk minden magyar dolgozót, akit a nép és a haza odaadó szeretete vezérel, hogy csatlakozzon pártunkhoz, amelynek neve Magyar Szocialista Munkáspárt.” november 2.

A rádió ezt követően hírt ad Dwight Eisenhower beszédéről, amelyben az amerikai elnök megismétli külügyminisztere október 27-ei beszédének fő gondolatát: az USA a szabaddá váló Mo-ot és Lengyelországot nem tekinti potenciális katonai szövetségesének.