A szovjet csapatok felszámolják a Széna téri, a Gellért-hegyi és az óbudai Tímár utcai felkelőcsapatokat. — A Várban több száz fős, nehézfegyverzettel rendelkező felkelőcsoport harcol tovább; tárgyalásokat kezdenek az I. kerületi rendőrkapitánysággal: hajlandók letenni a fegyvert, de nem a szovjetek, hanem magyar egységek előtt. — Az óbudai Schmidt-kastélynál lévő fegyveres csoport irányítását Csiki Lajos hadnagy és Erdősi Ferenc hadnagy veszi át. — Közel 300 corvinista és a hozzájuk csatlakozott más VIII. kerületi felkelőcsoportok tagjai a Víg utcából elindulnak az osztrák határ felé. — Az ELTE jogi karának épületéből egyetemista nemzetőrök, köztük Forintos György és Karátson Gábor, tüzet nyitnak a szovjetekre, és röpcédulákat készítenek. — A Toracz Sándor vezette csoport a Hernád utcában tűzharcba bocsátkozik a szovjetekkel. — A IX. kerület belső része áram, víz, telefon nélkül marad; az ellenállás ereje jelentősen csökken. Angyal István tárgyalási próbálkozásai a szovjet katonai és a magyar politikai vezetőkkel sikertelenül végződnek. Csongovai Per Olaf és Szirmai Ottó a Kossuth Akadémia épületében tárgyalást kezdeményez a szovjetekkel; a szovjet parancsnokság feltétel nélküli fegyverletételt követel, amit a felkelők nem fogadnak el. — Folytatódnak a harcok a Móricz Zsigmond körtéren és környékén. — A Thököly úti csoport újabb veszteségeket okoz a szovjeteknek. — A Futó János vezette felkelők a Landler Jenő utcában folytatják a harcot. — Csepelen, a Kikötő utcánál ágyúval kilőnek egy szovjet harckocsit. Az Imre téri légvédelmi tüzérek lelőnek egy Il–28-as szovjet repülőgépet. — Újpesten a gimnázium környékén tűzharcban életét veszti „Misa alhadnagy”; a szovjet tiszt a Temesvárról indult 32. gépesített hadosztály kötelékébe tartozott, és október utolsó napjaiban állt át ukrán katonákból álló szakasza egy részével a nemzetőrök oldalára. — Bp-en több mint 160 halottja van a harcoknak.
1956. november
1956. november
Szolnokon megjelenik a Szabad Nép mint az MSZMP központi lapja. — Késő este a városból elindul a Kádár Jánost és társait Bp-re szállító szovjet páncélos menetoszlop.
Miskolcról a megyei munkástanács letartóztatott vezetőit (közöttük Földvári Rudolfot) az ungvári börtönbe szállítják. — Jászberényben a felkelők tüzet nyitnak a városba bevonuló szovjet csapatokra; 6 felkelő és két szovjet katona meghal, a sebesültek száma több mint 20.
Az SZKP KB Elnöksége megvitatja az MSZMP IKB felhívásának tervezetét, amelyet Kádár Jánosék az előző nap folyamán juttattak el Moszkvába. november 7. A vitában Nyikita Hruscsov a Rákosi-klikk által okozott „óriási károkról” beszél, és közli, az MDP egykori vezetőjét ki kell zárni a pártból. Hruscsov egyértelműen kiáll Kádár János mellett, akinek hatalmi pozícióját a gesztus vitathatatlanná teszi.
november 7.
Hajnalban a Kádár-kormány több tagja szovjet harckocsikon Szolnokról megérkezik Bp-re. Az új hatalom központját a Parlamentben alakítják ki; Kádár János és a legfontosabb vezetők, valamint a melléjük rendelt szovjet referensek (többek között Vlagyimir Bajkov nagykövetségi tanácsos) 2-3 hétig itt is laknak. Az épület és a kormány őrzését szovjet, majd később kárpátaljai magyar katonák látják el.
Délután 2 órakor a kormány leteszi az esküt Dobi István, az ET elnöke előtt. — Ezt követően összeül az MSZMP vezetése, és kijelölik az Ideiglenes Intéző Bizottság (IIB) tagjait: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György. november 11. Fehér Lajost kinevezik a Népszabadság főszerkesztőjévé.
A szolnoki Szabad Népben megjelenik az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága nevében kiadott felhívás. november 8. (A bizottság ekkor még nem létezik.) A felhívás keményebb hangvételű, mint a november 4-ei kormánynyilatkozat. Az októberi eseményeket differenciálatlanul ellen-forradalomnak nevezi, és a párt legfőbb feladataként „az ellenforradalom már leplezetlenül fellépő erőinek” szétzúzását jelöli meg.
Délután összeül a Kádár János vezette kormány. november 10. Az MFMPK mint az államigazgatás legfelső szerve (november 9.) rendeletileg visszaállítja az október 23-a előtti államigazgatási szervek (minisztériumok, főhatóságok, tanácsok) jogállását a rangidős tisztviselő vezetésével. Kimondják, hogy a törvényes állami végrehajtó szerv mindenütt a területileg illetékes tanács végrehajtó bizottsága. A megyei tanácsok végrehajtó bizottságai mellé kormány-összekötőket neveznek ki. Betiltják a forradalmi katonatanácsok működését. A forradalmi bizottságokat megfosztják intézkedési joguktól, azok a jövőben „tanácsadó szervként” működhetnek. A forradalmi bizottságokat és más új szerveket felszólítják, hogy „vessék ki soraikból az ellenforradalmárokat”. Az államigazgatás hivatalnokait, a vasutasokat, az élelmiszerüzletek vezetőit felhívják, hogy jelentkezzenek munkahelyükön és teljesítsék kötelességüket. November 7-ét munkanappá nyilvánítják. Eltörlik az orosz nyelv kötelező oktatását.
Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere feloszlatja az ÁVH-t.1
1) Ez a köztudatban így szerepel, a forradalom követelései között is ott volt „az ÁVH feloszlatása”, noha a szervezetet 1953. július 7-én formálisan egyesítették a Belügyminisztériummal. (Igaz ugyan, hogy az ezt elrendelő Mt-határozatot nem hozták nyilvánosságra.) Az egységes minisztériumon belül viszont 1955. december 8-án államvédelmi főcsoportfőnökséget állítottak fel, amelyet a közvélekedés az ÁVH jogfolytonos utódaként, munkatársait továbbra is „ávósokként” tartotta számon.
Dobi István és Marosán György rádióbeszédében a munka felvételére, az élet normalizálására szólítja fel a parasztságot és a munkásságot.