Reggel Anasztaz Mikojan és Mihail Szuszlov Bp-ről küldött utolsó jelentésében javasolja a csapatok Mo-ra irányításának leállítását, egyben Ivan Konyev marsall, a VSZ egyesített fegyveres erői főparancsnoka Mo-ra küldését. A nap folyamán jóváhagyják az 1945-ös koalíciós pártok működésének engedélyezését, de a semlegesség deklarálásával nem értenek egyet. A megbeszélések után a szovjet küldöttek a kora esti órákban [?] távoznak Bp-ről. — A szovjet Különleges Hadtest és Mihail Malinyin hadseregtábornok törzse a HM-ből a tököli szovjet repülőtérre települ.
1956. október
1956. 10. 30
Reggel az MDP Bp-i Bizottsága leváltja első titkári tisztéből Kovács Istvánt; helyére Köböl Józsefet választják.
9.30-tól Nagy Imre Kádár Jánossal, Tildy Zoltánnal és Erdei Ferenccel tárgyal a kormány koalíciós alapon történő átszervezéséről, amelyet Tildy javasol. Kádár azt kéri, hogy a felvetést vitassák meg az MDP Elnökségével. — A Minisztertanácson belül szűkebb testületet állítanak fel; a Kormánykabinet tagja Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza, valamint a szociáldemokraták által kijelölendő személy. — A kormány elismeri a forradalom idején létrejött helyi önkormányzati szerveket.
Délelőtt összeül az MDP Elnöksége. Egyhangúlag megszavazzák a koalíciós kormány felállítását (a többpártrendszer bevezetését). Szántó Zoltán javasolja, hogy Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven alakítsanak új pártot.1 Indítványát az Elnökség leszavazza. október 31.
1) Az, hogy az új párt megalakításának ötlete egyedül Szántótól származott, korántsem biztos. Ripp Zoltán beszámol egy korábban ismeretlen dokumentumról, amely Szántó irathagyatékában maradt fenn, s talán az eredeti kezdeményezés volt az MSZMP létrehozására. A felhívást a KMP hat egykori alapítója, Hevesi Gyula, Bauer László, Matejka Jánosné, Szilágyi Dezső, Lengyel József és Szilágyi Ilona írta alá.
14.28-kor Nagy Imre miniszterelnök rövid beszédet mond a rádióban. „Az ország életének további demokratizálása érdekében az egypártrendszer megszüntetésével a kormányzást az 1945-ben újjászületett koalíciós pártok demokratikus együttműködésének alapjaira helyezzük. Ennek megfelelően a nemzeti kormányon belül szűkebb kabinetet létesítünk, amelynek tagjai Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza és a Szociáldemokrata Párt által kijelölendő személyiségek. A kormány előterjesztést tesz a Népköztársaság Elnöki Tanácsának Kádár János és Losonczy Géza államminiszterekké való megválasztására. A nemzeti kormány felhívja a szovjet csapatok parancsnokságát, hogy azonnal kezdje meg a szovjet csapatok kivonását Budapest területéről. Egyidejűleg a nemzeti kormány közli az ország népével, hogy a szovjet csapatoknak az ország területéről való kivonására haladéktalanul megkezdi a tárgyalásokat a Szovjetunió kormányával. A nemzeti kormány nevében bejelentem, hogy a forradalom által létrehozott demokratikus helyi önkormányzati szerveket a nemzeti kormány elismeri, rájuk támaszkodik és támogatásukat kéri.” — Ezt követően Tildy Zoltán bejelenti, hogy a begyűjtési rendszert eltörlik, és megkezdik a szabad választások előkészítését.
Moszkvában ülésezik az SZKP KB Elnöksége. Nyikita Hruscsov ismerteti a bp-i kiküldöttek reggel érkezett jelentését, amely, a katonai helyzet romlására és a magyar hadsereg esetleges átállásának veszélyére hivatkozva, fegyveres beavatkozást javasol. Hasonló értelemben foglal állást a délelőtt Hruscsovval tárgyaló Liu Sao-csi kínai vezető is. Hruscsov ennek ellenére, a desztalinizáció és a birodalom egyben tartásának együttes követelményét szem előtt tartva, a kelet-európai országokkal fenntartott kapcsolatok új alapokra helyezését javasolja.1 — Az ülés után a szovjet kormány nyilatkozatot ad ki „A Szu és a többi szocialista ország közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztésének és további erősítésének alapjairól”. A nyilatkozat szerint „…a rendellenességek és hibák következtében lekicsinylették az egyenjogúság elvét a szocialista államok viszonylatában”. A szovjet vezetés, úgymond, kész megvitatni a szocialista országok kormányaival azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják az egyes országok kapcsolatainak fejlesztését és erősítését a szuverenitás, a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság alapján. Noha „Magyarországon a dolgozók jogos mozgalmához ellenforradalmi elemek csatlakoztak…”, a szovjet alakulatokat, amikor a magyar kormány kéri, kivonják Budapestről, és készek tárgyalni a csapatoknak az országból való teljes kivonásáról. október 31.
1) Kézikönyv, 160.
Felkelők megkísérlik ellenőrzésük alá vonni az MDP Bp-i Bizottságának Köztársaság téri székházát, amelyet az egykori ÁVH és a forradalommal szemben álló pártapparátus központjának tartanak. Az őrség több felkelőt elfog, majd tüzet nyit a téren gyülekezőkre. A környékről egyre nagyobb számban ide érkező fegyveresek viszonozzák a tüzet; megkezdődik a pártház háromórás ostroma. A védők megsegítésére küldött páncélosok [tévedésből?] az épületet veszik tűz alá. A védők megadják magukat; az épületből kilépő parlamentereket (Mező Imrét, a pártbizottság titkárát, Asztalos János és Papp József honvéd ezredeseket) lelövik.1 Az épületbe behatoló feldühödött tömeg a lefegyverzett védőket, köztük a nőket is súlyosan bántalmazza, egyeseket meglincselnek, másokat agyonlőnek. A vérengzésnek nagyszámú sebesült mellett 23 halálos áldozata van,2 legtöbbjük fiatal áv. sorkatona; sok tetemet meggyaláznak. A harc során számos felkelő veszti életét. A forradalom idején történt legnagyobb méretű leszámolásról, a téren tartózkodó nyugati fotóriporterek jóvoltából, az egész világ értesül. A forradalmi vezetők, a sajtóorgánumok azonnal élesen elítélik a brutalitást.
1) Eörsi László szerint ezt a felkelők tették, valószínűleg Mesz János („Tuskólábú”) corvinista parancsnok vezényletével. Eörsi, Beszélő
2) Kézikönyv, 151. — „A Budapesti Pártbizottság ostroma a védők közül összesen 25 halálos áldozatot követelt (a pártközpont 4 munkatársa, 3 honvédtiszt, 18 karhatalmista, közülük 17 sorkatona). Többen súlyos, maradandó sérülést szenvedtek.” Lásd Eörsi, Beszélő.
Délután a Parlamentben Kádár János és Münnich Ferenc hosszan tárgyal a IX. kerületi felkelők vezetőivel, Angyal Istvánnal, Bárány Jánossal, Csongovai Per Olaffal a fegyveres erők feladatairól és a közbiztonság helyzetéről. Kádár ígéretet tesz, hogy meglátogatja a felkelők főhadiszállását. — Nagy Imre ekkor találkozik Maléter Pál ezredessel, aki beszámol neki a Kilián laktanya védelméről, illetőleg az előző napon folytatott tűzszüneti tárgyalásairól. október 31.
Újjáalakul az FKgP. — Az NPP ideiglenes szervező bizottsága megkezdi a párt újjászervezését. — Újjáalakul az SZDP; elnökké Kéthly Annát, főtitkárrá Kelemen Gyulát, főtitkár-helyettessé Révész Andrást választják.
18 órától Nagy Imre a Parlamentben Dudás Józseffel és az MÉFB képviselőivel tárgyal. — Ezt követően Nagy fogadja Kéthly Annát és Kelemen Gyulát, a Szociáldemokrata Párt vezetőit. A kormányban való részvételt a szociáldemokraták egyelőre elutasítják. — Este a miniszterelnök a kabinet tagjainak jelenlétében fogadja a Forradalmi Karhatalmi Bizottság előkészítő bizottságát. október 31. — A nap folyamán Nagy Imre, Kádár János, Tildy Zoltán és Erdei Ferenc társaságában, csaknem tíz helyi forradalmi szervezet küldöttségét fogadja.