17 óra után Jurij Andropov bp-i szovjet nagykövet, Gerő Ernő segélykérésére hivatkozva [?], jelenti Moszkvába, hogy a mo-i helyzet egyre veszélyesebbé válik. — Andropov ugyanerről tájékoztatja Pjotr Lascsenko altábornagyot, a Különleges Hadtest parancsnokát, és kéri, csapataival vonuljon Bp-re. A hadtestparancsnok a kérést visszautasítja, arra hivatkozva, hogy ő csak Moszkvából érkező parancsra cselekedhet.¹

17.30-kor az ELTE-n a Gólyavárban megkezdődik a Petőfi-kör orvosvitája.

A kora esti órákban Debrecen belvárosában a megyei rendőr-főkapitányság Kossuth Lajos utcai épületénél a belső karhatalom (államvédelem) egységei Komócsin Zoltán, az MDP megyei első titkára parancsára tüzet nyitnak a délelőtt óta több [tíz?]ezresre növekedett tüntető tömegre. A sortűzben három tüntető életét veszti; ők a forradalom első halottai. Rajtuk kívül sokan megsebesülnek.

18 óra körül a Kossuth térről a tömeg kisebb csoportjai a Dózsa György úti Sztálin-szoborhoz vonulnak.

18 óra után Tóth Lajos vezérőrnagy, vk. főnök riadóztatja a piliscsabai és az aszódi gépesített ezredet. október 24. — Nem sokkal később a néphadsereg és a belső karhatalom (államvédelem) egységeit az ország egész területén riadókészültségbe helyezik. A csapatoknak megtiltják a fegyverhasználatot.

Nem sokkal 20 óra előtt Gerő Ernő telefonon beszél Nyikita Hruscsovval, és lemondja másnapra tervezett moszkvai útját. — Ma sem tisztázott, intézett-e Gerő formális kérést korábban Jurij Andropov nagykövethez vagy ekkor Hruscsovhoz, hogy a szovjet csapatokat rendeljék Bp-re.¹ — Gerő és Hruscsov beszélgetését követően Georgij Zsukov marsall arról tájékoztatja Hruscsovot, hogy Gerő a bp-i szovjet nagykövetség útján kérte a szovjet csapatok beavatkozását. A szovjet pártvezetés a katonai akciót, arra hivatkozva, hogy magyar részről erre nem kaptak hivatalos felkérést, ekkor nem engedélyezi.² — 20 órakor a szovjet hadsereg vezérkara, a politikai döntést megelőzően, riadókészültségbe helyezi a Különleges Hadtest két hadosztályát.³

20 órakor Gerő Ernő beszédet mond a rádióban; homályos megfogalmazásban sovinisztákat, antiszemitákat és reakciósokat említ, és a megmozdulást „nacionalista jellegű” tüntetésnek nevezi.

20 és 21 óra között a Rádió épületének védelmére rendelik a HM Őrzászlóalj 96 katonáját és újabb 200 karhatalmistát, akiknek sikerül bejutniuk az épületbe. A 20. híradó ezred 150 katonája átmenetileg megtisztítja az épület környékét. 21 óra körül a Rádió épületéhez érkezik a Petőfi Akadémia 150 tisztje, a 20. híradó ezred újabb 100 katonája, valamint a piliscsabai ezred egy lövész- és egy harckocsizó zászlóalja. A Petőfi Akadémia tisztjei bejutnak az épületbe, miután két piliscsabai harckocsi átszakítja a kordont. 35-40 tiszt fegyvertelenül visszamegy a tömegbe agitálni, de az épületből tüzet nyitnak rájuk; egy honvédtiszt meghal, ketten megsebesülnek. A tömegben elvegyült piliscsabai katonák nagy része fegyveresen átáll a felkelőkhöz vagy átadja fegyverét. Ekkortól a tüntetők ezekkel és a külvárosi raktárakból szerzett fegyverekkel viszonozzák a védők tüzét; megkezdődik az épület hajnalig tartó ostroma.

Nem sokkal 21 óra előtt a Kossuth Lajos téren Erdei Ferenc próbál beszédet mondani, de szavait elnyomja a tömeg. 21 órakor Nagy Imre lép a Parlament erkélyére. „Elvtársak!” megszólítással kezdi rövid, csalódást keltő beszédét. Hangsúlyozza, hogy a jogos követelések meghallgatásra találnak, de minden problémát a párton belül kell megoldani. A Himnusz eléneklését követően a Kossuth tér lassan kiürül, sokan a rádióhoz mennek. — A beszédét befejező Nagy Imre még a Parlamentben értesül arról, hogy a rádió épületénél fegyveres harc kezdődött. Ezt követően Jánosi Ferenc társaságában átmegy az Akadémia utcai pártközpontba.