Dunapentelén a tüntetők a légvédelmi tüzérezred laktanyája elé vonulnak, a honvédség átállását és fegyvereket követelnek. Miután megpróbálnak betörni a laktanyába, az őrség riasztólövéseket ad le, majd géppisztolyokkal a tömegbe lő; ketten meghalnak, 16-an megsebesülnek. — Győrött a tüntetők a megyei börtön épületéhez vonulnak, és a parancsnokkal való megegyezés után megkezdik az elítéltek szabadon engedését. A BM megyei főosztálya által odaküldött egység tüzet nyit a tüntetőkre; hárman meghalnak, többen megsebesülnek. Az esti órákban a helyi pártvezetők nagy része Csehszlovákiába menekül. — Várpalotán ledöntik a szovjet emlékművet, a középületekről eltávolítják a vörös csillagokat. A felkelők lefegyverzik a rendőrséget, majd megtámadják a városon átvonuló szovjet csapatokat; 14 szovjet katona és egy felkelő életét veszti.
1956. október
1956. október
A Szabad Európa Rádióban Gellért Andor kijelenti: „…új vállalkozását Nagy Imre Káin-bélyeggel homlokán kezdi… [s ez] megpecsételi politikai sorsát.”
New Yorkban meghal Peyer Károly szociáldemokrata politikus, 1927 és 1944 között a Szaktanács titkára, 1921-től 1947-ig ngy-i, majd ogy-i képviselő.
október 26.
4.30-kor a rádió közli: „A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa felszólítja Budapest lakosságát, hogy ma egész napon át ne menjen ki az utcára! Erre az intézkedésre azért van szükség, mert ma kora reggeltől az egész városban megindul a fegyveres ellenforradalmi csoportok maradványainak felkutatása, a rend helyreállítása.” A felhívás eredeti szövegét a Katonai Bizottság fogalmazza kora hajnalban, majd Apró Antal egyezteti azt Hegedüs Andrással; a rádióban a módosított szöveg hangzik el. — A közzétételről értesülő Nagy Imre éles tiltakozása nyomán a rádióban 5.47-kor beolvassák a belügyminiszter közleményét, amely szerint „a rend fokozatos helyreállításával lehetővé vált, hogy Budapest lakossága 10-től délután 3 óráig közlekedhessék az utcán”.
Kétnapi szünet után ismét megjelenik az SzN, az MDP központi lapja; Gimes Miklós által írott vezércikke „Nyugalom és rend kell, elég volt a vérontásból” címmel a Nagy Imre előző napi beszédében elhangzottakat foglalja össze. A Népszava és a Magyar Nemzet azonnali tűzszünetet, amnesztiát, az államvédelem feloszlatását követeli.
Az MDP PB reggel az új kormány tagjairól és a politikai irányvonal kérdéseiről tárgyal. Donáth Ferenc kifejti: „A szovjet hadseregre támaszkodva természetesen leverhetjük a megmozdulást. De ez azzal a következménnyel fog járni, hogy a tömegeket a reakció karjaiba lökjük… […] A másik út a tárgyalások útja […] a politikai módszerek előtérbe helyezése, és itt az a döntő, hogy kellő időben […] magunkévá tesszük és kielégítjük a tömegek jogos kívánságait. A párt ne helyezkedjék szembe, hanem álljon élére a szocializmust demokratikus eszközökkel építeni akaró tömegmozgalomnak.”1 Gerő Ernő és Hegedüs András „némi korrekcióval”, Nagy Imre, Losonczy Géza, Köböl József és Kádár János „egyértelműen” támogatja a javaslatot.
1) Rainer, Nagy Imre, II, 265.
Ezt követően összeül az MDP KV. Az ülésen Kádár János, óvatos megfogalmazásban, előterjeszti a PB által elfogadott „új helyzetértékelést”, anélkül, hogy említést tenne azokról a konkrét követelésekről, amelyek nélkül nem lehetséges a békés kibontakozás. Az inkább „korrekciót”, mint gyökeres „fordulatot” sugalló referátumban foglaltakat a KV szinte vita nélkül elfogadja. Nagy Imre előterjeszti a „nemzeti egységkormány” tagjainak listáját. Nagy eredeti jelöltjeit a KV kritizálja vagy elutasítja. október 27. — A KV ülésére időközben visszaérkezik az írók küldöttségével tárgyaló Losonczy Géza és Donáth Ferenc. Úgy vélik, hogy a pártnak támogatnia kell a kibontakozó tömegmozgalmat, és annak a szocializmustól nem idegen, demokratikus törekvéseit; ezért tárgyalásokat javasolnak a felkelők vezetőivel, valamint a nemzeti követelések teljesítését, elsősorban a szovjet csapatok távozását. — Ekkortájt [Donáth beszéde alatt?] érkeznek az ülésterembe a Katonai Bizottság tagjai, akiket a készülő fordulatról/határozatról valaki telefonon tájékoztatott. Felszólalásaikban azzal érveltek a politikai irányvonal módosítása ellen, hogy a felkeléssel maga a proletárdiktatúra került veszélybe, s határozott fellépés nélkül elkerülhetetlen a „tőkés-földesúri rendszer restaurációja”. Kategorikusan helytelenítik a kijárási tilalom feloldását, ami lehetetlenné teszi a(z ekkor még kidolgozatlan1) katonai akció végrehajtását. Fellépésük nyomán igen éles vita bontakozik ki, amelynek során elsőként Apró Antal az „árulás” vádját is megfogalmazza. A végül elfogadott nyilatkozatból törlik a felkelés kirobbanásának okait taglaló részt és a szovjet csapatok kivonásának követelését. A fegyverletételre este 10 óráig adnak határidőt. — Marosán György javaslatára a párt vezetésére Direktóriumot (Rendkívüli Bizottságot) választanak, amelynek tagja Nagy Imre, Kádár János, Hegedüs András, Münnich Ferenc, Szántó Zoltán, Apró Antal.2 október 28.
1) Horváth, Hadikrónika, 100. Ripp Zoltán szerint a fegyveres ellenállási gócok katonai felszámolásának terve hajnalra elkészült. Ripp, Végnapok, 253.
2) A Direktóriumról részletesebben lásd Ripp, Végnapok, 251.
A KV-ülés után Anasztaz Mikojan és Mihail Szuszlov Gerő Ernővel, Kádár Jánossal és Nagy Imrével tárgyal. Utóbbit figyelmeztetik, hogy a további engedmények politikája a hatalom bukásához vezet.
Az MDP KV és a SZOT Elnöksége felszólítja a dolgozókat, hogy alakítsanak munkástanácsokat.
Dél körül a soroksári Juta-domb környékén felkelők megtámadják a Bp-re rendelt kiskunhalasi lövészezred gépkocsioszlopát; egy tiszt (Jurinovics Miklós alhadnagy) életét veszti. Az elfogott felkelők közül a katonák Hodosán Imre őrnagy parancsára négyet a helyszínen agyonlőnek; a környék átfésülése során további 19 felkelő veszti életét.