Délután a magyar vezetők hírt kapnak a központi kínai pártlap élesen forradalomellenes vezércikkéről; ennek hatására Nagy Imre lemondja a 17 órakor kezdődő nemzetközi sajtó-tájékoztatón való részvételt.¹

Este Tildy Zoltán és Losonczy Géza nemzetközi sajtótájékoztatót tart. Losonczy kijelenti: „A kormány teljes egységben kijelenti, hogy az elmúlt tizenkét esztendő vívmányaiból semmit sem kíván feladni: így a földreformból, a gyárak államosításából és a szociális vívmányokból. Ugyanígy a legteljesebb mértékben ragaszkodik ahhoz, hogy a most lezajlott forradalom vívmányai a maguk egészében fennmaradjanak. Így a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság és a szocializmus építése nem a diktatúra, hanem a demokrácia alapján.”

Nagy Imre és az MSZMP IB tagjai késő éjszakáig az Aurel Mălnăşeanu és Walter Roman vezette román delegációval tárgyalnak az esetleges közvetítésről. A román küldöttek kitérő választ adnak.

20 órakor Mindszenty József esztergomi érsek rádióbeszédet mond. A bíboros álláspontjának folytonosságát hangsúlyozza („Isten irgalmából ugyanaz vagyok, aki voltam”); állást foglal a többpártrendszerű politikai berendezkedés mellett, és „a szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdonon” alapuló, „kultúrnacionalista szellemű” társadalom megteremtését szorgalmazza. Kilátásba helyezi: „…a bukott rendszer erőszakának … minden nyomát egyházi vonalon felszámoljuk.” […] „De végezetül egy kérdés felvetése mégsem hagyható el: mit gondolnak a bukott rendszer örökösei? Ha általuk megbélyegzett elődeik valláserkölcsi alapon álltak volna, elkövették volna-e mindazt, aminek következményei elől menekülni kényszerülnek. A keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását joggal elvárjuk.” november 4.

Nagy Imre november 1-jei távirata után ismét összehívják az ENSZ BT-t. Az amerikai ENSZ-képviselő határozati javaslatot nyújt be, amely felszólítja a Szu-t csatapainak Mo-ról történő kivonására, a szuezi válság megoldására koncentráló amerikai taktikának megfelelően azonban nem kéri a javaslat szavazásra bocsátását. Szoboljev szovjet és Szabó János magyar ENSZ-képviselő egyaránt megerősíti, hogy Bp-en csapatkivonási tárgyalások kezdődtek a két kormány megbízottai között. A jugoszláv képviselő ezek után az ülés elnapolását indítványozza. A tanács következő ülését november 5-én 10.30-ra hívják össze. november 4.

Az SZKP KB Elnöksége a nap folyamán Kádár János és Münnich Ferenc részvételével tanácskozik. Nyikita Hruscsov kijelenti, hogy Nagy Imre nem tekinthető kommunistának; ha nem mond le, azt jelenti, hogy „az ellenség szolgálatába állt”. Döntést hoznak a magyar ellenkormány megalakításáról, amelynek miniszterelnökévé, Nyikita Hruscsov határozott támogatásával, Kádár Jánost jelölik. Megszövegezik az ellenkormány felhívását. november 4.

21 óra után a csapatkivonásról tárgyaló magyar kormánydelegáció a kísérőkkel elindul Tökölre, a szovjet főparancsnokságra. 22 órától folytatják a tárgyalásokat a Mihail Malinyin hadseregtábornok vezette szovjet küldöttséggel. Rövid idő elteltével a tárgyalóteremben megjelenik Ivan Szerov hadseregtábornok, a KGB elnöke, és letartóztatja a magyar küldöttséget. Az akcióban részt vesz Piros László v. belügyminiszter, Rajnai Sándor áv. alezredes és a magyar államvédelem más munkatársai.

Öngyilkosságot követ el Jónás Béla, a Rákosi-korszakban több koncepciós per tanácsvezető bírája.

4.30-kor a Szabad Kossuth Rádió a szokásos reggeli hírekkel kezdi meg adását.

Hajnali 1 és 2 óra között Szántó Zoltán Dalibor Soldatić jugoszláv nagykövet hívására a követségre megy. Közlik vele, hogy a második szovjet intervenció perceken belül várható, ezért a jugoszláv kormány úgy határozott, hogy menedékjogot biztosít Nagy Imrének és társainak. Szántó reggelig várni akar Nagy Imre értesítésével, hazamegy és lefekszik aludni. — Fél ötkor Donáth Ferenc telefonon közli a miniszterelnökkel az intervenció bekövetkeztét.