Shvoy Lajos székesfehérvári püspök pappá szenteli Tabódy Istvánt.¹ 1960. március 19.

Az LB Népbírósági Tanácsa ítéletet hirdet a Nagy Imre-perben: Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi börtönre, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélik. 1989. június 9. — Arra a kérdésre, kér-e kegyelmet, Nagy Imre a következőket válaszolja: „A halálos ítéletet, amelyet rám az igen tisztelt Népbírósági Tanács kirótt, én a magam részéről igazságtalannak tartom, indoklását nem tartom megalapozottnak, és ezért a magam részéről, bár tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs, elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem, amelyek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyet nekem vállalnom kell. Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek.” — Az ítélethirdetés után a halálra ítélteket átszállítják a Bp-i Országos Börtönbe (Gyűjtőfogházba). — Miután a népbíróságokról szóló törvény értelmében az LB Népbírósági Tanácsa által hozott halálos ítéleteket nem kellett felterjeszteni a Népköztársaság Elnöki Tanácsához, maga a kegyelmi tanáccsá átalakult ítélkező tanács tárgyalja Nagy Imre (védője által hivatalból benyújtott), Gimes Miklós és Maléter Pál kegyelmi kérvényét. A tanács, egyhangú határozattal, egyik elítéltet sem ajánlja kegyelemre. — 23 órakor a Gyűjtőfogházban Bimbó István bíró két másik népbíró, egy ügyész, egy fogalmazó, a börtönparancsnok és a két védőügyvéd (Bárd Imre, illetőleg a Gimest és Malétert védő Révai Tibor) jelenlétében kihirdeti az ítélet rendelkező részét és a kegyelmi tanács határozatát. június 16.

Kivégzik Gábor Pétert.

A sajtóban közzéteszik az igazságügy-miniszter közleményét a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárásról és a halálos ítéletek végrehajtásáról. A közlemény, megtévesztő módon, a korábban kivégzett Szilágyi József nevét is itt említi; ekkor jelentik be Losonczy Géza halálát is. — A Parlamentben Apró Antal bejelenti Nagy Imre és társai kivégzését, amit a „nép jogos elégtételének… az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevez. — A kivégzések hírére tüntetésre kerül sor számos nyugati országban a magyar és a szovjet követségek előtt. — Az USA kormánya hivatalosan tiltakozik Nagy Imre és társai kivégzése miatt.

Az LB Népbírósági Tanácsa Mecsér József elnökletével, a védelem fellebbezését követő másodfokú eljárásban, súlyosbítva az első fokú bíróság ítéletét, halálra ítéli Takács Kálmánt és Bokor Jánost, akiknek a vád szerint részt vettek Sziklai Sándor ezredes, a Hadtörténeti Intézet igazgatója meggyilkolásában. november 6.

A bécsi Magyar Diákszövetség rendkívüli nagygyűlésen emlékezik meg a mártírokról.

Münchenben 3 ezer ember tüntet Nagy Imre és társai kivégzése miatt. — Bonnban a tüntető magyar és német diákok tintásüvegekkel dobálják meg a magyar képviselet épületét; a rendőrség mintegy 150-200 diákot őrizetbe vesz.