A Nsz „Nem csodálkozhatunk” c. szerkesztőségi cikke cáfolja azokat a nyugati kommentárokat, amelyek szerint a Nagy Imre és társai elleni ítélet a JKSZ ellen irányul.
1958
Az ENSZ ötös bizottsága nyilatkozatban ítéli el Nagy Imre és társai kivégzését. július 14.
június 22.
Martonvásáron az egykori Brunszvik-kastély földszintjén Beethoven-múzeumot avatnak. Az épületben helyezik el Ivan Meštrović horvát szobrászművész Beethoven-szobrát.
június 23.
Kádár János vezetésével ötnapos látogatásra magyar párt- és kormányküldöttség utazik Bulgáriába. június 27.
A jugoszláv kormány a magyar kormányhoz intézett jegyzékben kifejti: a jugoszláv kormány és a nép mély elkeseredéssel vette tudomásul Nagy Imre titkos elítélésének és kivégzésének meg-lepetésszerű hírét. július 23.
június 25.
Az utolsó harmincötezer fős szovjet katonai kontingens is elhagyja Romániát.
Kivégzik Újvári Józsefet és Kósa Ferencet.
június 26.
A magyar küldöttség kivonul az ILO genfi konferenciáról, tiltakozásul amiatt, hogy a szervezet kezdeményezete Mo képviseleti jogának felülvizsgálatát.
június 27.
A Kádár Jánossal tartott szófiai nagygyűlésen Todor Zsivkov üdvözli „az árulókkal szembeni kemény, de igazságos ítéletet”.
június 28.
Władysław Gomułka, a LEMP KB első titkára beszédet mond a gdański hajógyárban. Gomułka, tíznapos hallgatás után, a lengyel pártvezetés nevében elfogadja a hivatalos magyar álláspontot a Nagy Imre-perrel kapcsolatban, és megbélyegzi a nemzetközi tiltakozást.