Kivégzik Nagy Józsefet és Farkas Imrét.
1958. február
1958. 02. 28
Szigeti József „A nemzeti kommunizmus őskeresése” c. cikkében (Élet és Irodalom) azzal vádolja Nagy Imre híveit, „a marxizmus kispolgári revizionista elferdítőit”, hogy 1956-ban elárulták a munkásosztályt és az „imperialista burzsoázia” hívéül szegődtek; élesen támadja Erdei Sándor Szabó Dezsőről szóló írását, amely a Kortárs januári számában jelent meg.
Az Építésügyi Minisztérium Kollégiuma jóváhagyta a lakás- és kommunális építés első átfogó, az 1958–1959. évre vonatkozó távlati fejlesztési programját, amelynek keretében a II. ötéves tervben már alkalmazzák a lakásépítés néhány, akkor korszerűnek számító módszerét, elsősorban a blokkos építési technológiát.
A Romániából hazafelé tartó magyar állami és pártküldöttség megáll Kolozsvárott, ahol az állomás előtti téren rövid gyűlést tartanak a vendégek tiszteletére. Kádár János kijelenti: „Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája [számunkra] csak alárendelt kérdés…”1
1) „Ebből és Kállai beszédéből a román pártvezetés az elkövetkező hónapokban azt a következtetést vonta le, hogy Budapest »levette a kezét« az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabad kezet kapott asszimilációs politikájához.” Lásd Vincze, Erdély.
Bp-en megkezdődik a Magyar Szakszervezetek XIX. kongresszusa. március 2.