Hajnali 1 és 2 óra között Szántó Zoltán Dalibor Soldatić jugoszláv nagykövet hívására a követségre megy. Közlik vele, hogy a második szovjet intervenció perceken belül várható, ezért a jugoszláv kormány úgy határozott, hogy menedékjogot biztosít Nagy Imrének és társainak. Szántó reggelig várni akar Nagy Imre értesítésével, hazamegy és lefekszik aludni. — Fél ötkor Donáth Ferenc telefonon közli a miniszterelnökkel az intervenció bekövetkeztét.
1956
8 óra körül a Parlamentet őrző magyar tisztek és sorkatonák a Kossuth Lajos téren leteszik a fegyvert. Derestey Sándor alezredes tárgyal a megadás feltételeiről, majd Kuzma Grebennyik vezérőrnaggyal1 tér vissza az épületbe. Czottner Sándor, Csergő János, Dobi István, Kristóf István, Rónai Sándor, Zsofinyecz Mihály a szovjet tábornokot és kíséretét megmentőjükként üdvözlik. Megállapítják, hogy kudarcot vallott a Nagy Imre-kormány letartóztatására tett kísérlet. A szovjetek megszállják az épületet.
1) Horváth Miklós szerint Grebennyik nem a szovjet hadsereg, hanem a KGB állományába tartozott. Horváth, Hadikrónika, 393.
4.15-kor megindul a szovjet csapatok általános támadása Bp ellen. A Különleges Hadtest alárendeltségében álló hadosztályok, harckocsi-, tüzér- és deszantegységek, valamint a fontosabb objektumok elfoglalására kijelölt osztagok 5 óra tájban különböző irányokból betörnek a fővárosba.1 A támadásról Király Béla vezérőrnagy telefonon jelentést tesz a Parlamentben tartózkodó Nagy Imrének és utasítást kér. Nagy Imre nem ad parancsot az ellenállásra.2 — A 38. lövész- és a 8. gépesített hadsereg alakulatai megkezdik az ország megszállását; a hadműveletben összesen 17 szovjet hadosztály mintegy 60 ezer katonája vesz részt.
1) Horváth, Hadikrónika, 415.
2) Az ekkor a HM-ben tartózkodó Uszta Gyula vezérőrnagy által befolyásolt, a szovjetekkel már korábban is kapcsolatot kereső főtiszti csoport (Janza Károly altábornagy, Váradi Gyula és Kovács Imre vezérőrnagy), Münnich Ferenc jóváhagyásával és (formális) aláírásával, a következő távmondatot küldte a csapatoknak: „Elrendelem, hogy a magyar néphadsereg egységei ne tüzeljenek a szovjet egységekkel szemben. Parlamentereket küldjenek az oda érkező csapat elé.” (Lásd Szabó Árpád: A Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalom. Bp: Zrínyi, é. n., 24.) — Uszta a nap folyamán Szolnokra távozott.
8.07-kor a Szabad Kossuth Rádió adása zene közben megszakad. Rövidhullámon a Himnuszt és a Szózatot sugározzák.
A Petőfi laktanyában riadóztatják a 8. gépesített ezredet, amelynek feladata, hogy biztosítsa a Budaörsi utat a repülőtér felől; a szovjet és a magyar csapatok között rövid tűzharc alakul ki, majd a szovjetek több mint egy órán keresztül lövik a laktanyát. — Az esztergomi harckocsiezred parancsnoka 8 harckocsit vezényel a szovjetek ellen, de azok harc helyett visszaindulnak Esztergomba.
A felkelők és a légvédelmi tüzérezred katonái 6 löveggel tüzelőállást foglalnak a Jászberényi úton, a Kőbányai úton, az Éles sarkon, a Zalka Máté téren és a Csajkovszkij parkban. 13 órakor az Éles saroknál a közeledő 4 szovjet harckocsi közül hármat kilőnek. — Csepelen a reggeli órákban a légvédelmi tüzérezred több tüzelőállását a szovjetek elfoglalják. Kőrösi Sándor főhadnagy Buri István nemzetőrparancsnokkal a stratégiai pontokon összevonja lövegeit, és felkészül a harcra. Délután kilőnek egy szovjet páncélautót és egy harckocsit. A szovjetek nehéztüzérséggel lövik Csepel központját. — A Széna téri csoport délelőtt felveszi a harcot a szovjetekkel, majd többségük elhagyja a teret. A pesthidegkúti felkelők kb. 20 fős csoportja csatlakozik a Széna tériekhez. — Az óbudai Schmidt-kastélynál 80-90 nemzetőr Pércsi Lajos őrnagy vezetésével felkészül a védelemre. Erdősi Ferenc hadnagy egy nemzetőregységgel felrobbant egy zavaró rádióállomást a Hármashatár-hegyen. — Az újpesti és angyalföldi felkelők Csizmadi Ferenc parancsnoksága alatt (egyik helyettese Viskovics János) a Váci út–Rákos-patak kereszteződésének környékén megtámadják a szovjet páncélosokat. — A Royal Szállóban Kovács Imre és Kovács Dezső vezetésével működő felkelőcsoport nagy veszteségeket okoz a szovjeteknek. — A VII. kerületi tanács épületében a Steiner-csoport fejt ki ellenállást; az épület belövést kap, ezért a felkelők átvonulnak a Dob utcai Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumba, ahol más VII. kerületi csoportok is gyülekeznek, és innen folytatják az ellenállást. — A New York-palotában lévő felkelők és a Rákóczi téri csoport tagjai két napig tudják tartani állásaikat. — Nickelsburg László, a Baross téri csoport parancsnoka ellenzi a harcot, és többedmagával a Péterfy Sándor utcai kórházba megy. Balogh László a hátramaradó fegyveresek élén estig folytatja a harcot. — A VIII. kerületi rendőrkapitányságon lévő nemzetőrök Újvári József vezetésével szállnak szembe a szovjetekkel. — Márton András a szovjet támadás hírére elengedi Dudás Józsefet, aki az egykori SzN székházába megy. Dudás kilátástalannak ítéli az ellenállást, ezért megpróbálja megtiltani a harc felvételét; emiatt szembekerül egykori bajtársaival, akik letartóztatják. A székházban lévő felkelők felveszik a harcot a szovjetekkel, és az épületet több belövés éri; Dudás légnyomást kap, és kórházba kerül. november 21. Az itteni csoport tagjai meggyilkolják Sarkadi István ügyészt és Fodor Pál áv. főhadnagyot.1 — A Ráday utcai csoport nagy része a Ferenc körút 18. számú épületből, a Tompa utcaiak többsége a Díjbeszedő Vállalat Ferenc körút és Tompa utca sarkán lévő épületéből veszi fel a harcot a szovjet csapatokkal. — A Tűzoltó utcai és a Ferenc téri felkelők az Örökimádás-templomnál, a Nagyvárad térnél, a Viola és a Mester utcában, a Hámán Kató úti templomnál, a Ferenc téren és a Thaly Kálmán utcában fejtenek ki jelentős ellenállást; a felkelők oldalán harcol a Tűzoltó utcai felkelők által foglyul ejtett kéttucatnyi áv. és sorkatona is. — A Corvin köziek súlyos harcokat vívnak az Üllői út, Práter utca, Kisfaludy utca környékén; mind a szovjet csapatok, mind a felkelők komoly veszteségeket szenvednek. — A Vajdahunyad utcai csoport kettéválik, és Kiss Károly, illetőleg Sipőcz József parancsnokságával folytatja az ellenállást; az esti órákban egy harmadik csoport is kialakul Jánoki Attila vezetésével, amely az osztrák határ felé indul, és 8-án sikeresen átjut Ausztriába. — A Déli pályaudvarnál szórványos harcok folynak. — A Futó János vezette csoport a Garay utcában veszi fel a harcot a szovjetekkel. — A zuglói felkelők a Thököly út 44. számú házban alakítják ki az ellenállás központját; éjszaka több páncélost kilőnek. — A rákospalotai felkelők harcba szállnak a szovjet csapatokkal. — A rákoscsabai nemzetőrök, miután veszteséget okoznak a benyomuló szovjet egységeknek, beszüntetik az ellenállást. — A XVIII. kerületi Béke téren a felkelők Szántó Farkas Béla parancsnokságával szállnak harcba a szovjetekkel. — A kispesti és pestlőrinci felkelők kb. 130 fős csoportja Koroly T. György hadnagy vezetésével november 9-éig harcol. — A soroksári nemzetőrök megtámadják az átvonuló szovjet egységeket. — A pesterzsébeti nemzetőrök a Határ út és a Török Flóris utca kereszteződésében napokig tartják állásaikat. — A csepeli Királyerdőben Kovács Sándor főhadnagy parancsnoksága alatt egy kisebb csoport felrobbant egy lőszerszállító kocsit. — A harcok áldozatainak száma a fővárosban 135 fő.
A mo-i szovjet katonai invázió hírére hajnalban összehívják az ENSZ BT ülését, ahol szavazásra bocsátják az előző nap beterjesztett amerikai határozati javaslat némileg módosított változatát. Ez felszólítja a Szu-t, hogy tartózkodjon bárminemű katonai akciótól, és haladéktalanul vonja ki csapatait Mo-ról. A javaslat elismeri a magyar nép jogát arra, hogy szabadon választott kormánya legyen; felkéri az ENSZ főtitkárát annak megvizsgálására, hogy a magyar népnek milyen élelmiszer-, gyógyszer- és egyéb segélyre van szüksége, és az ENSZ tagállamait ezen ellátmányok összegyűjtésében való közreműködésre szólítja fel. A javaslatot a Szu megvétózza (9 igen szavazat, Jugoszlávia tartózkodik). Ezt követően a kérdést, amerikai javaslatra, az „egyesült erővel a békéért” eljárás keretében a Közgyűlés rendkívüli sürgősségi ülésszaka elé utalják.
Az ENSZ Közgyűlés délután összeülő második rendkívüli sürgősségi ülésszakán elfogadják a tovább bővített amerikai határozati javaslatot, amely, az eddigieken túl, felkéri az ENSZ főtitkárát, jelöljön ki bizottságot a mo-i helyzet vizsgálatára, majd tegyen jelentést a Közgyűlésnek, és terjesszen elő javaslatokat a Mo-on fennálló helyzet megszüntetése érdekében. november 8. A határozat felszólítja továbbá a szovjet és a magyar kormányt, hogy tegyék lehetővé ENSZ-megfigyelők beutazását Mo-ra; a szavazati arány: 50 mellette, 8 ellene, 15 tartózkodás. — Az ENSZ főtitkára utasítja a világszervezet menekültügyi főbiztosát, hogy folytasson tárgyalásokat a magyar menekültek kérdéséről.
5.05-kor az ungvári rádió közleményt sugároz: „Honfitársaink, munkás és paraszt testvéreink! Alulírottak, Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc miniszterek, Nagy Imre kormányának volt tagjai bejelentjük, hogy 1956. november 1-jén, megszakítva ezzel a kormánnyal minden kapcsolatunkat, kiléptünk a kormányból, és kezdeményeztük a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását. […] Nem nézhettük tovább tétlenül, a cselekvésre képtelenné vált kormány tagjaiként, hogy a demokrácia leple alatt ellenforradalmi terroristák és banditák állati módon gyilkolják le legjobb munkás és paraszt testvéreinket, rettegésben tartsák békés állampolgárainkat, anarchiába döntsék Hazánkat, és hosszú időre az ellenforradalom igájába hajtsák egész népünket.” november 12. Ezt követően az új kormánynak az SZKP KB Elnöksége előző esti ülésén megszövegezett felhívását közvetítik.
A késő esti órákban Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke és Horváth Imre külügyminiszter táviratban tudatja az ENSZ főtitkárával, hogy „a magyar kormány [ti. az MFMPK] álláspontja szerint” a mo-i helyzet ENSZ-ben történő megvitatása alapokmány-ellenes, és elleneznek minden ilyen értelmű vitát. Egyben értesítik, hogy Nagy Imre valamennyi, az ENSZ-ben történt intézkedését visszavonják.