1956.

november 4.

4.15-kor megindul a szovjet csapatok általános támadása Bp ellen. A Különleges Hadtest alárendeltségében álló hadosztályok, harckocsi-, tüzér- és deszantegységek, valamint a fontosabb objektumok elfoglalására kijelölt osztagok 5 óra tájban különböző irányokból betörnek a fővárosba.1 A támadásról Király Béla vezérőrnagy telefonon jelentést tesz a Parlamentben tartózkodó Nagy Imrének és utasítást kér. Nagy Imre nem ad parancsot az ellenállásra.2 — A 38. lövész- és a 8. gépesített hadsereg alakulatai megkezdik az ország megszállását; a hadműveletben összesen 17 szovjet hadosztály mintegy 60 ezer katonája vesz részt.

  1. 2) Az ekkor a HM-ben tartózkodó Uszta Gyula vezérőrnagy által befolyásolt, a szovjetekkel már korábban is kapcsolatot kereső főtiszti csoport (Janza Károly altábornagy, Váradi Gyula és Kovács Imre vezérőrnagy), Münnich Ferenc jóváhagyásával és (formális) aláírásával, a következő távmondatot küldte a csapatoknak: „Elrendelem, hogy a magyar néphadsereg egységei ne tüzeljenek a szovjet egységekkel szemben. Parlamentereket küldjenek az oda érkező csapat elé.” (Lásd Szabó Árpád: A Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalom. Bp: Zrínyi, é. n., 24.) — Uszta a nap folyamán Szolnokra távozott.