12.32-kor a rádióban felolvassák az MDP PB közleményét: a KV felmentette tisztségéből Gerő Ernőt, és Kádár Jánost választotta az MDP KV első titkárává.¹ Közlik, hogy délután az új vezetők, Kádár János és Nagy Imre beszédét közvetítik. — A beszédtervezetek elkészülte után újra összeül az MDP PB; a szovjet kiküldettek ezúttal nincsenek jelen. A testület tagjai, korábbi döntésüket megváltoztatva, egyhangúlag úgy döntenek, hogy Nagy Imre beszédében vesse fel a szovjet csapatok Bp-ről való kivonásának kérdését.

Dunapentelén a tüntetők a légvédelmi tüzérezred laktanyája elé vonulnak, a honvédség átállását és fegyvereket követelnek. Miután megpróbálnak betörni a laktanyába, az őrség riasztólövéseket ad le, majd géppisztolyokkal a tömegbe lő; ketten meghalnak, 16-an megsebesülnek. — Győrött a tüntetők a megyei börtön épületéhez vonulnak, és a parancsnokkal való megegyezés után megkezdik az elítéltek szabadon engedését. A BM megyei főosztálya által odaküldött egység tüzet nyit a tüntetőkre; hárman meghalnak, többen megsebesülnek. Az esti órákban a helyi pártvezetők nagy része Csehszlovákiába menekül. — Várpalotán ledöntik a szovjet emlékművet, a középületekről eltávolítják a vörös csillagokat. A felkelők lefegyverzik a rendőrséget, majd megtámadják a városon átvonuló szovjet csapatokat; 14 szovjet katona és egy felkelő életét veszti.

Az MDP KV és a SZOT Elnöksége felszólítja a dolgozókat, hogy alakítsanak munkástanácsokat.

Dél körül a soroksári Juta-domb környékén felkelők megtámadják a Bp-re rendelt kiskunhalasi lövészezred gépkocsioszlopát; egy tiszt (Jurinovics Miklós alhadnagy) életét veszti. Az elfogott felkelők közül a katonák Hodosán Imre őrnagy parancsára négyet a helyszínen agyonlőnek; a környék átfésülése során további 19 felkelő veszti életét.

Délután a csepeli felkelők Buri István és Szente Károly vezetésével elfoglalják a rendőr-kapitányság épületét. A rendőröket lefegyverzik, fegyvereiket szétosztják. — Ugyancsak Csepelen a Sorn Károly vezette királyerdei csoport rátalál a bujkáló Kalamár József kerületi tanácselnökre, akit felelősnek tartanak egy tüntető két nappal korábbi haláláért. Kalamárt Bódi József felkelő tarkón lövi. 1957. május 16. A holttest napokig hever meggyalázottan, elhantolni nem engedik. — Ugyanekkor egy másik fegyveres osztag egyik tagja, Nagy József agyonlövi az előlük menekülő Bordás András Kossuth-díjas esztergályost. 1958. február 28.

A SZER folyamatosan támadja Nagy Imrét és kormánya politikáját. Ajtay Miklós a következőket mondja: „Te pedig, Nagy Imre, állj meg, borulj térdre vezeklő bűnösként a nemzet előtt, próbáld meg jóvátenni rettenetes bűnödet a szovjet légiók ránk szabadításáért.”

Budakeszin a felkelők behatolnak Sziklai Sándor ezredes, a Hadtörténeti Múzeum igazgatója házába, hogy onnan fegyvert szerezzenek; a ház körül nagyobb tömeg gyűlik össze. A feszült helyzetben lövöldözés kezdődik; egy felkelő megsebesül, Sziklai és apósa életét veszti.¹ — Más változat szerint arra a hírre, hogy Sziklai házában fegyvereket tárolnak, a község többnyire fiatal felkelői, nemzetőrei az ezredes házához vonulnak. Sziklai a házból a fegyvertelen tömegbe lő, és halálosan megsebesít egy fiatalembert. A megtorlástól tartó Sziklai ezután agyonlövi a házban tartózkodó apósát, majd önmagával is végez. A házba behatoló felkelők a halott Kiss Lajost és a szintén halott (vagy a földön eszméletlenül fekvő) Sziklait kivonszolják az utcára, vörös zászlót és Sztálin-képet terítenek rájuk, és tetemüket meggyalázzák.² 1958. június 21.

16.13-kor a rádió közli az MDP KV közleményét, amely új nemzeti kormányt, az egyenjogúság alapján folytatandó magyar–szovjet tárgyalásokat, üzemi munkástanácsi választásokat, béremelést, gazdaságirányítási és politikai változásokat ígér, de feltételként a fegyveres harc beszüntetését szabja meg. A közlemény nem minősíti a felkelőket, de kilátásba helyezi az ellenállást folytatók „kíméletlen megsemmisítését”.