Az MDP Katonai Bizottsága, a KV ülésén elhangzottak alapján, konkrét haditervet dolgoz ki a Corvin közi felkelő csoport katonai felszámolására; a végrehajtást 27-én, majd 28-án hajnalra tűzik ki.

Megalakul a Széna téri csoport; parancsnoka Szabó János („Szabó bácsi”), helyettese Ekrem Kemál és Bán Róbert. — Késő délután Virágh Imre vezetésével tüntetők vonulnak a XV. kerületi rendőrkapitányság épületéhez, és foglyul ejtik Őry Sándor r. őrnagyot. — Újpesten a rendőr-kapitányság védelmét határőrök veszik át, akik visszaverik a felkelőcsoportok támadását. A felkelők elfoglalják a tanácsházát. — A Thököly út–Dózsa György út térségében Keller Károly, a Vajdahunyad utcában Kiss Károly vezetésével alakul felkelőcsoport; Kiss helyettese Jánoki Attila. — Felkelők megszállva tartják a Móricz Zsigmond körteret és a környező házakat. — A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán nemzetőrség alakul; vezetői Baráth Zoltán, Jenser Gábor és Sipos Jenő. — Rákosszentmihályon a tüntetők elfoglalják a pártházat, az iratokat elégetik. — A XVIII. kerületi rendőrkapitányság épületében felkelőcsoport szerveződik; Molnár Károly és Hideg József vezetésével nemzeti bizottság alakul. — A XX. kerületi tanácsházát elfoglalják a felkelők; a fegyveresek Oltványi Lászlót választják parancsnokká. A felkelők elfoglalják a Danuvia Fegyvergyárat.

Mosonmagyaróváron a határőrlaktanya előtt munkások és diákok tüntetnek. Amikor az épületen található vörös csillagot akarják leszedni, a laktanyából rájuk lőnek, a sebesülten fekvő és menekülő emberek között kézigránátok robbannak. 52 ember meghal, több mint 200 megsebesül.¹ Ezt követően a tömeg körülveszi a laktanyát, másnap a tanácsházát és a kórházat; aznap egy, másnap még két határőrtisztet meglincselnek.

Miskolcon a rendőrkapitányság épületéből tüzet nyitnak a lefogott diákok szabadon bocsátását követelő tüntetőkre. Hárman meghalnak, többen megsebesülnek. A tömeg ostrom alá veszi és elfoglalja az épületet; hat belügyi tisztet azonnal meglincselnek. Szintén meggyilkolják a kegyetlenkedések ellen tiltakozó Freimann Lajos kereskedőt.¹ — Kecskeméten a tüntetők a börtön elé vonulnak; Gyurkó Lajos vezérőrnagy parancsára a kirendelt katonaság a tömegbe lő; hárman meghalnak. Az esti órákban az ekkor már felfegyverkezett tüntetők a Fő térre vonulnak, és összecsapnak a katonasággal; négyen meghalnak, többen megsebesülnek. — Pécsett az államvédelem katonái rálőnek a Széchenyi téren tüntetőkre; egy ember megsebesül. — Komlón a pártházat védő funkcionáriusok lövéseitől életét veszti egy tüntető bányász. — Szegeden a katonák tüzet nyitnak a Széchenyi térre benyomuló tüntetőkre; egy ember életét veszti. — Dunapentelén az őrség tüzet nyit a kiegészítő parancsnokság épületét támadó tüntetőkre; többen meghalnak és megsebesülnek. — Esztergomban a katonák tüzet nyitnak a laktanyként szolgáló v. papi szeminárium elé vonuló tüntetőkre; 15-en meghalnak, legalább ötvenen megsebesülnek. — Tatán a rendőrök a járási kapitányság előtt tüntetők közé lőnek; két tüntető meghal, az épületet elfoglalják. Később a tisztiiskolások visszafoglalják a kapitányságot, a tűzharcban újabb két ember veszti életét. — Oroszlányban a KÖMI-tábor rabjai kitörést kísérelnek meg; az őrség sortüzet lő, hárman meghalnak, heten súlyosan megsebesülnek. — Zalaegerszegen a tüntetők délután a pártbizottság elé vonulnak; az épületből rendőrök és pártfunkcionáriusok tüzet nyitnak rájuk; hárman meghalnak, négyen megsebesülnek. — Nagykanizsán a katonaság a pártbizottság épülete előtt tüntetők közé lő; többen meghalnak és megsebesülnek.²

Lengyelországban újra elfoglalja gnieznói érseki székét az évek óta házi őrizetben tartott Stefan Wyszyński bíboros prímás.¹

4.30-kor a rádió közli: „A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa felszólítja Budapest lakosságát, hogy ma egész napon át ne menjen ki az utcára! Erre az intézkedésre azért van szükség, mert ma kora reggeltől az egész városban megindul a fegyveres ellenforradalmi csoportok maradványainak felkutatása, a rend helyreállítása.” A felhívás eredeti szövegét a Katonai Bizottság fogalmazza kora hajnalban, majd Apró Antal egyezteti azt Hegedüs Andrással; a rádióban a módosított szöveg hangzik el. — A közzétételről értesülő Nagy Imre éles tiltakozása nyomán a rádióban 5.47-kor beolvassák a belügyminiszter közleményét, amely szerint „a rend fokozatos helyreállításával lehetővé vált, hogy Budapest lakossága 10-től délután 3 óráig közlekedhessék az utcán”.

Kétnapi szünet után ismét megjelenik az SzN, az MDP központi lapja; Gimes Miklós által írott vezércikke „Nyugalom és rend kell, elég volt a vérontásból” címmel a Nagy Imre előző napi beszédében elhangzottakat foglalja össze. A Népszava és a Magyar Nemzet azonnali tűzszünetet, amnesztiát, az államvédelem feloszlatását követeli.

Az MDP PB reggel az új kormány tagjairól és a politikai irányvonal kérdéseiről tárgyal. Donáth Ferenc kifejti: „A szovjet hadseregre támaszkodva természetesen leverhetjük a megmozdulást. De ez azzal a következménnyel fog járni, hogy a tömegeket a reakció karjaiba lökjük… […] A másik út a tárgyalások útja […] a politikai módszerek előtérbe helyezése, és itt az a döntő, hogy kellő időben […] magunkévá tesszük és kielégítjük a tömegek jogos kívánságait. A párt ne helyezkedjék szembe, hanem álljon élére a szocializmust demokratikus eszközökkel építeni akaró tömegmozgalomnak.”¹ Gerő Ernő és Hegedüs András „némi korrekcióval”, Nagy Imre, Losonczy Géza, Köböl József és Kádár János „egyértelműen” támogatja a javaslatot.

Ezt követően összeül az MDP KV. Az ülésen Kádár János, óvatos megfogalmazásban, előterjeszti a PB által elfogadott „új helyzetértékelést”, anélkül, hogy említést tenne azokról a konkrét követelésekről, amelyek nélkül nem lehetséges a békés kibontakozás. Az inkább „korrekciót”, mint gyökeres „fordulatot” sugalló referátumban foglaltakat a KV szinte vita nélkül elfogadja. Nagy Imre előterjeszti a „nemzeti egységkormány” tagjainak listáját. Nagy eredeti jelöltjeit a KV kritizálja vagy elutasítja. október 27. — A KV ülésére időközben visszaérkezik az írók küldöttségével tárgyaló Losonczy Géza és Donáth Ferenc. Úgy vélik, hogy a pártnak támogatnia kell a kibontakozó tömegmozgalmat, és annak a szocializmustól nem idegen, demokratikus törekvéseit; ezért tárgyalásokat javasolnak a felkelők vezetőivel, valamint a nemzeti követelések teljesítését, elsősorban a szovjet csapatok távozását. — Ekkortájt [Donáth beszéde alatt?] érkeznek az ülésterembe a Katonai Bizottság tagjai, akiket a készülő fordulatról/határozatról valaki telefonon tájékoztatott. Felszólalásaikban azzal érveltek a politikai irányvonal módosítása ellen, hogy a felkeléssel maga a proletárdiktatúra került veszélybe, s határozott fellépés nélkül elkerülhetetlen a „tőkés-földesúri rendszer restaurációja”. Kategorikusan helytelenítik a kijárási tilalom feloldását, ami lehetetlenné teszi a(z ekkor még kidolgozatlan¹) katonai akció végrehajtását. Fellépésük nyomán igen éles vita bontakozik ki, amelynek során elsőként Apró Antal az „árulás” vádját is megfogalmazza. A végül elfogadott nyilatkozatból törlik a felkelés kirobbanásának okait taglaló részt és a szovjet csapatok kivonásának követelését. A fegyverletételre este 10 óráig adnak határidőt. — Marosán György javaslatára a párt vezetésére Direktóriumot (Rendkívüli Bizottságot) választanak, amelynek tagja Nagy Imre, Kádár János, Hegedüs András, Münnich Ferenc, Szántó Zoltán, Apró Antal.² október 28.