A csehszlovák kormány három jegyzéket juttat el a szövetséges nagyhatalmak londoni konferenciájához: a dokumentumok a pozsonyi hídfő kiszélesítésére, 200 000 magyar egyoldalú kitelepítésének engedélyezésére, valamint a Mo-gal szembeni csehszlovák gazdasági követelésekre vonatkoznak. Az első, miközben azt igényli, hogy Mo „jogosnak, véglegesnek és megváltoztathatatlannak” ismerje el a trianoni határt, Pozsonytól délre öt dunántúli község (Dunacsún, Oroszvár, Horvátjárfalu, Rajka és Bezenye) Csehszlovákiához csatolását követeli, amit Pozsony városfejlesztési terveivel és a magyar tüzérség esetleges támadása elleni védekezéssel magyaráz. A magyar kisebbség eltávolításának szándékát azzal indokolja, hogy az „ellenséges és idegen elem”, amely veszélyt jelent az országra, s reményét fejezi ki, hogy a békeszerződés kötelezni fogja Mo-ot három hónapon belüli átvételükre, ellenkező esetben kitelepítésüket Csehszlovákia egyoldalúan is végrehajtja.