A csehszlovák kormány három jegyzéket juttat el a szövetséges nagyhatalmak londoni konferenciájához: a dokumentumok a pozsonyi hídfő kiszélesítésére, 200 000 magyar egyoldalú kitelepítésének engedélyezésére, valamint a Mo-gal szembeni csehszlovák gazdasági követelésekre vonatkoznak. Az első, miközben azt igényli, hogy Mo „jogosnak, véglegesnek és megváltoztathatatlannak” ismerje el a trianoni határt, Pozsonytól délre öt dunántúli község (Dunacsún, Oroszvár, Horvátjárfalu, Rajka és Bezenye) Csehszlovákiához csatolását követeli, amit Pozsony városfejlesztési terveivel és a magyar tüzérség esetleges támadása elleni védekezéssel magyaráz. A magyar kisebbség eltávolításának szándékát azzal indokolja, hogy az „ellenséges és idegen elem”, amely veszélyt jelent az országra, s reményét fejezi ki, hogy a békeszerződés kötelezni fogja Mo-ot három hónapon belüli átvételükre, ellenkező esetben kitelepítésüket Csehszlovákia egyoldalúan is végrehajtja.
1946. április
1946. 04. 10
Jugoszlávia kikéri Mo-tól Szombathelyi Ferenc v. vezérezredest, 1941-ben a m. kir. Honvéd-ség vk. főnökét, Feketehalmy-Czeydner Ferenc v. altábornagyot, Grassy József v. vezérőrnagyot és Zöldi Márton v. cs. századost. május 22.
Az FKgP-ből kizárt politikusok megalakítják a Magyar Szabadságpártot; elnök Sulyok Dezső, társelnök Nagy Vince és Vásáry István; a párt Holnap címmel új politikai lapot indít.