Az Nsz „Új úton” c. vezércikke élesen támadja a szolnoki Szabad Népet mint a Rákosi–Gerő-klikk restaurációs kísérletét. (A lapot szerkesztő Andics Erzsébet és Berei Andor rövidesen visszatér a Szu-ba.) A vezércikk az MSZMP-ről mint új pártról beszél.

Kádár János elmondja november 4-e utáni első rádióbeszédét. A felkelést levertnek nyilvánítja, és megállapítja, hogy a megmozdulásokban részt vett tömegek a Rákosi-klikk bűnei és nem a Magyar Népköztársaság népi hatalma ellen léptek fel, de a tömegek mozgalmába és a fegyveres felkelésbe kezdettől bekapcsolódtak olyanok, akik a rendszer megdöntésére törekedtek, és vissza akarták állítani a kapitalista-nagybirtokos rendszert. Fehérterrorról, kommunista forradalmárokról, a Nagy Imre-kormánynak a jobboldali nyomással szembeni tehetetlenségéről beszél. Kemény szavakkal ítéli el a Rákosi-klikk politikáját, ígéretet tesz a múlt hibáinak gyökeres felszámolására, a rend helyreállítása után a szovjet csapatok kivonásáról megkezdendő tárgyalásokra. Elismeri a Kossuth-címert és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását. Burkoltan elhatárolja magát a többpártrendszertől. Bejelenti, hogy az MSZMP határozatot hozott több tucat, a Rákosi-klikk politikáját képviselő vezetőnek a közéletből való eltávolításáról, több minisztérium összevonásáról, az ÁVH felszámolásáról.

Pesterzsébeten véget ér az ellenállás; Oltványi László nemzetőrparancsnokok és Várfalvi Lajos, a XX. kerületi forradalmi tanács elnöke Ausztriába menekül. — Csepelen a szovjet csapatok megtörik az ellenállást, és hét napig tartó súlyos harcok után elfoglalják a kerületet.

Fekete Sándor lakásán találkozik a volt pártellenzék néhány tagja; Gimes Miklós szerint a sztálinista-rákosista restauráció megakadályozásához illegális szervezkedésre és széles ellenállási mozgalomra egyaránt szükség van.

A fegyveres erők és közbiztonsági ügyek vezetésével megbízott Münnich Ferenc nyilatkozatot ad ki a karhatalmi szervekről és új fegyveres erők szervezéséről.

A magyar kormány az ENSZ főtitkárához intézett jegyzékben közli, hogy nem enged be megfigyelőket Mo-ra, mivel álláspontja szerint az ország helyzete a magyar állam belügye, és az ENSZ Közgyűlésének határozata beavatkozás a magyar belügyekbe. A kormány ugyanakkor kész együttműködni az ENSZ-szel és a Nemzetközi Vöröskereszttel a Mo-nak küldendő segélyekről. A jegyzék ígéretet tesz a szovjet csapatok kivonására. november 12.

Josip Broz Tito jugoszláv elnök Pulában beszédet mond, és kifejti véleményét a mo-i eseményekről. Tito elítéli Gerő Ernőt, mert behívta a szovjeteket; Nagy Imrét felelőssé teszi a „fehérterrorért”, és felrója neki, hogy november 4-én „megszökött” és a Nyugat segítségét kérte. Egyúttal elkerülhetetlen, szükséges rossz lépésnek minősíti a szovjet fegyveres beavatkozást, és támogatásáról biztosítja a Kádár-kormányt. november 16.

„A CIA jelenlegi álláspontja szerint ön ne buzdítson cselekvésre” – utasítja táviratában a CIA igazgatója egyik helyettesét, Frank Wisnert, aki Bécsből figyelte a magyar forradalom vérbefojtását.

A Magyar Közlönyben megjelenik az ET november 4-ére keltezett rendelete a Nagy Imre-kormány felmentéséről. — Közzéteszik az ET 1956. évi 26. sz. határozatát a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kinevezéséről és az ország címeréről. „Addig is, amíg az Országgyűlés az Alkotmány egyes rendelkezéseinek módosítására vonatkozó törvényt megalkotja, az államigazgatás legfelsőbb szerveként az Elnöki Tanács által választott Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány működik. A [kormány] maga jelöli ki, hogy tagjai közül az államigazgatás egyes ágazatait ki vezeti. A Magyar Népköztársaság címere a »Kossuth-címer«.” — A kormány elnöke Kádár János, helyettese Münnich Ferenc; a kormány tagja: Marosán György; a minisztériumok vezetésével megbízott kormánytagok: fegyveres erők és közbiztonsági ügyek Münnich Ferenc; földművelésügy Dögei Imre; iparügy Apró Antal; kereskedelem Rónai Sándor; külügy Horváth Imre, pénzügy Kossa István; közlekedés- és postaügyi kormánybiztos Csanádi György; a közellátási kormánybizottság vezetője Nyers Rezső. Az építésügyi, az igazságügyi és a munkaügyi tárca vezetőit később jelölik ki.

A Magyar Közlönyben megjelenik az 1956: 21. tvr. a mezőgazdasági termények és termékek kötelező beszolgáltatásának október 25-ei hatállyal való megszüntetéséről, és a beadási hátralék törléséről.