A kormány megbízásából Linder Béla tárca nélküli miniszter Belg­rádban aláírja a franciák által november 7-én előterjesztett fegyver­szüneti egyezményt. Az antant által kijelölt demarkációs vonal a Nagy-Sza­mos felső folyásától Marosvásárhelyig, majd a Maros mentén Szegedig, innen a Szabadka–Baja–Pécs vonaltól észak­ra a Dráváig húzódik; északon a fegy­verszüneti szerződés nem jelölt ki de­markációs vonalat. A polgári közigaz­gatás a magyar kormány kezében ma­rad, de a szövetségeseknek joguk van a stratégiailag fontosabb helységek, így Bp megszállására is.

IV. Ká­roly király Eckartsauban nyilatkozatot ad ki, amelyben lemond a mo-i államügyek vitelében való részvételről (de a trónról nem), és kinyilatkoztatja, hogy elismeri azt az államformát, ame­lyet a nemzet választ.

Aradon befejeződnek a magyar–román tárgyalások. A magyar delegáció autonómiát kínál Erdély­nek, a román vezetők teljes önállóságot kívánnak.

Magyar katonai egységek Pozsony térségében a határon túlra nyomják vissza a november 8-án betört cseh csapatokat.

Leszerelő tisztek bajtársi szövetségeként megalakul a Ma­gyar Országos Véderő Egyesület (MOVE); elnöke Molnár Dezső altábornagy.

Kihirdetik a Magyar Nemzeti Tanács néphatározatát, amelynek értelmében Magyarország „független és önálló népköztársaság”. Az alkotmányozó nemzetgyűlés összehí­vásáig az állami főhatalmat a népkor­mány gyakorolja (Károlyi Mihály miniszterelnök vezetésével), a Magyar Nemzeti Tanács intéző bizottságának támogatá­sával. A határozat felhívja a népkormányt, hogy sürgős eljárásban alkos­son néptörvényeket az általá­nos választójog, a sajtószabadság, a népi esküdtbíráskodás, az egyesülési és gyü­lekezési szabadság, valamint a földosztás megvalósítására.

Az osztrák államtanács beje­lenti Ausztria területi igényét Nyugat-Mo-ra.

Bp-e érkez­nek az OK(b)P magyar csoportjának veze­tői, köztük Kun Béla. november 24.

A Román Nemzeti Tanács kiált­ványa állást foglal Mo ro­mánlakta területeinek Nagy-Romániá­hoz való csatlakozása mellett. Az igé­nyelt terület: Erdély, a Bánát, Arad, Bihar, Szatmár és Szilágy megye, vala­mint Békés, Csanád és Ugocsa megye részei.

Miniszteri rendelet feloldja a nők egyetemi (műegyetemi, jogakadémiai) felvételét korlátozó rendel-kezéseket.

Kikiáltják az önálló és füg­getlen Lengyelországot. Első államfője Józef Piłsudski.

Közzéteszik az 1918: I. nép­törvényt. Minden 21. életévét betöltött férfi és 24. évét betöltött írni és olvasni tudó nő választójogot kap.

A kormány kiáltványban autonómiát és demokratikus szabadságjogokat ígér a nemzetiségeknek.

Megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP).