1989. december
1989.

december 8.

Háromnapos nemzeti csúcstalálkozó kezdődik az Ogy, a kormány, illetőleg a különböző pártok és érdekképviseleti szervezetek között. december 9. Egyet­értés alakul ki abban, hogy az első és legfonto­sabb feladat az ország talpon maradása, a békés átmenet feltételeinek megteremtése. A 16 párt többsége úgy foglal állást, hogy az Ogy-nek önfeloszlatását követően csak a stabilitást szolgáló törvényeket kell megalkotnia. A találkozón nem sikerül megállapodni a választások időpontjáról.

    Strasbourg-ban megkezdődik az Európai Tanács ülése. — Az állam- és kormányfők csúcs-konferenciáján állásfoglalás születik a kelet-európai reformok politikai támogatásáról. A Tanács elismeri a németek „önrendelkezéshez való jogát”, azaz az egység megteremtésének lehetőségét. — Francia javaslatra döntenek az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (European Bank for Reconstruction and Development, EBRD) létrehozásáról. 1990. május 29.

      1989.

      december 10.

      Gustáv Husák, Csehszlovákia köztársasági elnöke Marián Čalfa (SZLKP) miniszterelnökkel az élen kinevezi a „nemzeti egyetértés kormányának” nevezett új szövetségi kormányt, amelyben 1948 óta első ízben a nem kommunista miniszterek vannak többségben. december 12. A kormány tagja többek között Ján Čarnogurský (pártonkívüli) és Valtr Komárek (CSKP) első miniszterelnök-helyettes, František Pitra (CSKP) miniszterelnök-helyettes, Jiří Dienstbier (pártonkívüli) külügyminiszter, Miroslav Vacek (CSKP) nemzetvédelmi miniszter és Václav Klaus (pártonkívüli) pénzügyminiszter; a belügyminiszteri poszt egyelőre betöltetlen marad. (Belügyminiszterré december 30-án a néppárti Richard Sachert nevezik ki). — Az új kormány kinevezését követően Gustáv Husák a Szövetségi Gyűlés Elnökségéhez intézett levelében lemond köztársasági elnöki tisztségéről. — A Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen bejelenti, hogy Václav Havel köztársasági elnökké jelölését támogatja. december 16. — Rendkívüli kongresszust tart Pozsonyban a Szlovák Megújhodás Pártja, amely az 1948-ban felbomlasztott Demokrata Párt jogutódának nyilvánítja magát, és felveszi annak nevét.