Bp-en összeül az V. magyar békekongresszus.

Az LB Népbírósági Tanácsa előtt folytatódik a Nagy Imre-per. június 15. A tanács elnöke Vida Ferenc, az ülnökök Lakatos Péterné, Sulyán György, Fehér Kálmán és Bíró Mihály; a vádat Szalai József és Béres Miklós ügyészek képviselik.

Kivégzik Ábrahám Józsefet és Nagy Andrást.

Kádár János vezércikke a Nsz-ban („A munkásosztály egysége – győzelmének záloga”) élesen támadja Kéthly Annát, „az osztályárulás veteránját”, és az egykori szociáldemokraták megítélé-sében 1956-os szerepüket tartja meghatározónak.

Shvoy Lajos székesfehérvári püspök pappá szenteli Tabódy Istvánt.¹ 1960. március 19.

Az LB Népbírósági Tanácsa ítéletet hirdet a Nagy Imre-perben: Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi börtönre, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélik. 1989. június 9. — Arra a kérdésre, kér-e kegyelmet, Nagy Imre a következőket válaszolja: „A halálos ítéletet, amelyet rám az igen tisztelt Népbírósági Tanács kirótt, én a magam részéről igazságtalannak tartom, indoklását nem tartom megalapozottnak, és ezért a magam részéről, bár tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs, elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem, amelyek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyet nekem vállalnom kell. Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek.” — Az ítélethirdetés után a halálra ítélteket átszállítják a Bp-i Országos Börtönbe (Gyűjtőfogházba). — Miután a népbíróságokról szóló törvény értelmében az LB Népbírósági Tanácsa által hozott halálos ítéleteket nem kellett felterjeszteni a Népköztársaság Elnöki Tanácsához, maga a kegyelmi tanáccsá átalakult ítélkező tanács tárgyalja Nagy Imre (védője által hivatalból benyújtott), Gimes Miklós és Maléter Pál kegyelmi kérvényét. A tanács, egyhangú határozattal, egyik elítéltet sem ajánlja kegyelemre. — 23 órakor a Gyűjtőfogházban Bimbó István bíró két másik népbíró, egy ügyész, egy fogalmazó, a börtönparancsnok és a két védőügyvéd (Bárd Imre, illetőleg a Gimest és Malétert védő Révai Tibor) jelenlétében kihirdeti az ítélet rendelkező részét és a kegyelmi tanács határozatát. június 16.

A Kozma utcai Bp-i Országos Börtönben kivégzik Nagy Imrét, Gimes Miklóst és Maléter Pált. — Hajnali 5 órakor a kegyelmi tanács határozatát ismertető Bimbó István bíró, az elítéltek, dr. Doktor János ügyész, Balogh János fogalmazó, két orvos (dr. Kelemen Endre bírósági és dr. Szabó Ernő börtönorvos), Tihanyi Miklós börtönparancsnok, az ítéletvégrehajtó és két segédje jelenlétében felolvassa az ítéletet. A jegyzőkönyv szerint elsőként Nagy Imre kivégzésére kerül sor, 5 óra 9 perckor. Hét perccel később, miközben előbb Maléter Pált, majd Gimes Miklóst is kivégezik, „az orvosok jelentik, hogy Nagy Imre elítélt szíve 5 óra 16 perckor megszűnt dobogni”. Fél óra elteltével az orvosok a halál beálltát ismételten megállapítják. A testeket koporsóba teszik, és a börtön sétálóudvarán jeltelenül elássák, a betemetett gödörre ócska bútorokat, limlomot hánynak. 1961. február 24.