Megkezdi működését az LB Népbírósági Tanácsa. 1961. április 16.

A KKP központi lapja, a Zsenmin Zsipao vezércikkben elemzi a „virágozzék száz virág…”-mozgalom tanulságait. A cikk kimondja, hogy az ellenzék számára állított kelepcéről volt szó, a párt szándékosan hagyta, hogy előbújjanak a „szarvas ördögök és kígyóistenek” s hogy buján fejlődjenek „a mérgező gyomok”. A cél az volt, hogy „a népet cselekvésre ösztönözze ellenük”, ám a mozgalom kibontakozása bizonyítékul szolgált arra, hogy a pártvezetés ellen „súlyos jobboldali támadás” bontakozott ki. Az országban megkezdődik a „jobboldaliak elleni kampány”.¹

Kihirdetik az 1956: 31. tvr. módosításáról szóló 1957: 41. tvr.-t; a közbiztonsági őrizet tartama 6 hónap, amit a BM a legfőbb ügyész jóváhagyásával meghosszabbíthat.

Kihirdetik az 1957: 43. tvr.-t „a népbírósági tanácsokról és a bírósági szervezet, valamint a büntető eljárás egyes kérdéseinek szabályozásáról”. A tvr. szerint a Bp-i Fővárosi Bíróságon és a megyei bíróságokon népbírósági tanácsot kell felállítani, amely tanácsvezetőből és két népbíróból áll. A tanács vezetőjét a fővárosi, illetőleg a megyei bíróság elnöke a szakképzett bírák közül jelöli ki. Az LB Népbírósági Tanácsa tanácsvezetőből és négy népbíróból áll. A népbírákat az ET határozatlan időre választja. Népbíróvá választható minden olyan büntetlen előéletű magyar állampolgár, akinek választójoga van és 30. évét betöltötte. A népbírák jogállása a fővárosi, megyei bíróság, illetőleg az LB bíráinak jogállásával azonos.

Az Apostoli Szentszék kiközösítés terhe mellett megtiltja, hogy katolikus pap ogy-i képviselői, tanácstagi vagy más politikai tisztséget vállaljon. 1971. október 1. Beresztóczy Miklóst, Horváth Richárdot és Máté Jánost felszólítják, egy hónapon belül mondjanak le képviselői mandátumukról. 1958. február 2. A magyar kormány, jogsérelemként értelmezve a dokumentumokat, nem engedélyezi kihirdetésüket.

Az LB Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével a miskolci rendőrkapitányság ostromakor elkövetett népítéletben és lincselésben való részvétel miatt másodfokon halálra ítéli Balázs Géza alkalmi munkást, Komjáti Ferenc rakodómunkást, Lengyel László segédmunkást, Nagy Zoltán bányászt, Sikó Dezső kazánfűtőt, Szász Zoltán bányászt és G. Tóth László segédmunkást. július 20. (A Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa ebben és az ehhez kapcsolt perekben első fokon 14 halálos ítéletet hozott.)

Az e napon Bp-en aláírt gazdasági egyezmény szerint Csehszlovákia 100 millió rubel hosszú lejáratú hitelt nyújt Mo-nak. A két fél megszünteti a magyar bauxit és timföld szállításáról szóló egyezményt. Ezt követően Mo 1958−1960 között tovább szállít évi 320 ezer tonna bauxitot és 1958-ban 22 ezer tonna timföldet, amiért a csehek árammal fizetnek.

Kivégzik Balázs Gézát, Komjáti Ferencet, Lengyel Lászlót, Nagy Zoltánt, Sikó Dezsőt, Szász Zoltánt és G. Tóth Lászlót.