A KKP központi lapja, a Zsenmin Zsipao vezércikkben elemzi a „virágozzék száz virág…”-mozgalom tanulságait. A cikk kimondja, hogy az ellenzék számára állított kelepcéről volt szó, a párt szándékosan hagyta, hogy előbújjanak a „szarvas ördögök és kígyóistenek” s hogy buján fejlődjenek „a mérgező gyomok”. A cél az volt, hogy „a népet cselekvésre ösztönözze ellenük”, ám a mozgalom kibontakozása bizonyítékul szolgált arra, hogy a pártvezetés ellen „súlyos jobboldali támadás” bontakozott ki. Az országban megkezdődik a „jobboldaliak elleni kampány”.¹