Dél körül fegyveres felkelők támadják a XX. kerületi pártbizottságot. — Csepeli fegyveresek egy csoportja behatol a Vasmű területére; a HM által kiküldött Kupper Béla honvéd őrnagyot agyonlövik. Délután harckocsik, egy lövészzászlóalj és a hozzájuk csatlakozó 40 ÁVH-s Csepelen elfoglalja a Vasmű területét és környékét; az éjszaka folyamán visszafoglalják a rendőrség épületét. — 17 óra tájban rövid tűzharc zajlik a Váci úton, a Gheorghiu-Dej Hajógyár környékén. — Angyal István csatlakozik a Tűzoltó utcai felkelőcsoporthoz. — A híradó ezred egyik egysége elfoglalja a Szabadság hidat, majd este ellenőrzése alá vonja a Móricz Zsigmond körtér környékét. — A Zrínyi Akadémia 50 hallgatója visszafoglalja a XVII. kerületi rendőrkapitányság épületét. — A Petőfi Akadémiánál az ellenőrzőpont őrsége és a Széna téri fegyveresek szovjetektől zsákmányolt páncélautója között tűzharc alakul ki; öten meghalnak, négyen megsebesülnek. — Az Üllői úti Tátra mozinál a felkelők megtámadnak egy szovjet egységet; a tűzharcban kb. 10 szovjet katona elesik. — A Kilián laktanyában elszigetelt Maléter Pál ezredes megsegítésére a Kossuth Tüzértiszti Iskolából egy századot küldenek, de a növendékek megtagadják a parancs végrehajtását. — A corvinista Lehoczky Antal és Fedor József orvostanhallgató, Pongrátz Gergely beleegyezésével, felveszi a kapcsolatot a szovjet parancsnoksággal a tűzszünet megkötése érdekében. A Corvin köziek kilenc pontban foglalják össze a fegyverletétel feltételeit. október 28.

Délután Nagy Imre fogadja az ún. „angyalföldi küldöttséget”. Valójában régi híveinek egy csoportja (Gimes Miklós, Szilágyi József, Aczél Tamás, Józsa Péter, Oszkó Gyula r. ezredes) keresi fel, akik addig Kopácsi Sándor bp-i rendőrfőkapitány (a BM Bp-i Főosztályának vezetője) mellett, a kapitányság Deák téri épületében tanácsadóként tevékenykedtek. Velük tart két fiatal munkás, Schlaghammer György és Rubió István. A küldettek arra kérik a miniszterelnököt, nemzeti demokratikus forradalomként ismerje el a népmozgalmat, határolódjon el a tömegek előtt végképp hitelét vesztett régi pártvezetéstől, székhelyét pedig a pártközpontból tegye át az Országházba. — Ugyancsak a délután folyamán jut el Nagy Imréhez neves írók, művészek és közéleti személyiségek „Előterjesztése”, amelynek elsősorban az aláírók személye ad nyomatékot.¹ — Az események hatására Nagy Imre arra a következtetésre  jut, hogy az október 23-a óta történtek politikai minősítését meg kell változtatni, az addig folytatott politika tarthatatlan.²

Este ülést tart a Direktórium. Czinege Lajos beszámol a mozgósítási stáb tevékenységéről. Ezt követően Nagy Imre előterjesztésében megkezdődik az „eszmecsere a fő kérdésekről”.¹ A testület dönt az átfogó katonai akció elhalasztásáról, és Nagy Imrét megbízza egy új politikai platform kidolgozásával. október 28.

Éjféltájt a pártvezetés tudomására jut, hogy a SZOT, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság és az Írószövetség képviselői közös politikai nyilatkozatot készítenek elő.¹

Az éjszakai órákban Nagy Imre és Kádár János Anasztaz Mikojannal és Mihail Szuszlovval tárgyal a szovjet nagykövetségen. A szovjet küldöttek támogatják a két magyar vezető javaslatát a politikai irányvonal módosítására. október 28.

Délelőtt egy fegyveres csoport kiszabadítja a váci börtön rabjait. Közel 800-an szabadulnak. Közöttük van Vörös János v. m. kir. vezérezredes (1968. július 23.) és Kuthy László ny. vezérezredes (1958. augusztus 30.). — Kiszabadul a börtönből Asztalos János, Pócspetri község egykori plébánosa, akit 1948-ban halálra, majd kegyelemből élentfogytiglani fegyházra ítéltek.

Tiszakécskén (Bács-Kiskun m.) a Gyurkó Lajos vezérőrnagy, kecskeméti hadtestparancsnok által kiküldött két MiG–15-ös vadászgép egyike a tanácsháza előtti téren demonstrálók közé lő; 17-en meghalnak, 110 tüntető megsebesül. — Kalocsán a börtön őrsége az épületet ostromlók közé lő; ketten meghalnak, öten megsebesülnek. — Kiskunhalason a katonák a Fő téren tüntető tömegbe lőnek; ketten meghalnak, hárman megsebesülnek. — Kecelen a tüntetők megtámadják a rendőrőrsöt; az épületet védő katonák tüzében egy ember meghal, hárman megsebesülnek. — Kiskunmajsán a feldühödött tömeg agyonveri Neményi Józsefet, a begyűjtési hivatal v. vezetőjét. — Berzencén (Baranya m.) a tüntetők szétoszlatására kirendelt határőrök tüzet nyitnak; négyen meghalnak, hatan megsebesüknek. — Dunapentelén a felkelők megtámadják a kiegészítő parancsnokság épületét; az összecsapásban három felkelő meghal, kilenc megsebesül. Este támadás éri a légvédelmi tüzérezred laktanyáját; a tűzharcban három felkelő meghal, hatan megsebesülnek. — Mosonmagyaróváron az előző napi sortűz miatt tüntetők az őrizetben lévő tisztek kiadását követelik, és betörnek a tanácsháza épületébe. A nemzeti tanács vezetői képtelenek megakadályozni, hogy Vági József főhadnagyot és Stefkó Józsefet meglincseljék. — Baj községben (Komárom m.) tűzharc alakul ki a harckocsizó laktanyához vonuló tatabányai fiatalok és a katonák között; a felkelők teherautóját a laktanyából ágyúval kilövik; nyolc felkelő meghal, 14 megsebesül. — Örkényben (Pest m.) egy szovjet pácélautóból és két teherautóból kézifegyverekkel és kézigránáttal a tüntetőkre támadnak; hárman meghalnak, kilencen megsebesülnek. — Budaörsön a felkelők este megtámadják a pártházat és a tanácsházát. Egy szovjet páncélos tüzet nyit a támadókra; négyen meghalnak, többen megsebesülnek. — Kisvárdán a tüntetők a szovjet parancsnokság elé vonulnak; a riasztólövéseknek egy halálos áldozata van.

Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország ENSZ-képviselői között titkos egyeztető tárgyalások kezdődnek a mo-i felkelésről. Levélben kérik a BT elnökét, hogy a mo-i helyzet megvizsgálása céljából sürgősen hívja össze a tanács ülését. október 28.

John Dulles amerikai külügyminiszter Dallasban (USA, Texas állam) beszédet mond a Világpolitikai Tanács előtt. „Leghőbb vágyunk, hogy ezek a népek, amelyektől saját nemzetünk fiainak oly jelentős része származik, visszakapják szuverén jogaikat és szabadon választhassák meg kormányaikat. Mi nem tekintjük ezeket a nemzeteket potenciális katonai szövetségeseinknek. Barátainknak, egy új és baráti, immár nem megosztott Európa részeinek tekintjük őket. […] …a rab népek … számíthatnak az USA-ra a gazdasági átállás időszakában, amikor termelő-tevékenységüket, kizsákmányoló gazdáik kiszolgálása helyett, saját népük szolgálatába állítják.” október 31.