Az MSZMP IIB megszünteti a Magyar Honvéd c. lapot.
1950–59
A Kádár-kormány kérésére Lengyelország 100 millió zloty árusegélyt nyújt Mo-nak.
Az Nsz szerkesztősége sztrájkol, és a lap nem jelenik meg, mert a pártvezetés nem engedélyezi, hogy közöljék az „Amivel nem lehet egyetérteni” c., a Tito-beszédre reagáló és a Pravda-cikkel vitatkozó állásfoglalásukat. Délután az MSZMP IIB leváltja Fehér Lajost főszerkesztői tisztéből; utóda Friss István.
november 25.
A KMT vezetői (Bali Sándor, Sz. Nagy Sándor, Kalocsai György) és a kormány tagjai (Kádár János, Apró Antal, Marosán György) a Parlamentben megbeszélést tartanak, amely éles szóváltás után félbeszakad. november 27.
A Kádár-kormány beleegyezését követően Bp-re érkezik Dzsagan Nat Kosla, India prágai nagykövete. december 2.
Albániában kivégeznek három jugoszlávbarát kommunista vezetőt.1
1) Pándi, Köztes.
A Külügyminisztérium közleményben tiltakozik az USA bp-i követségén lévő két rádióadóvevő működtetése ellen.
november 26.
Emil Bodnăraş, az RMP KB titkára és Walter Roman felkeresi a Snagovban fogva tartott Nagy Imrét, akit arra próbálnak rávenni, tegyen nyilatkozatot, amelyben elítéli múltbeli tevékenységét, és elismeri a Kádár-kormányt. Nagy a nyilatkozattételt ismét megtagadja, és tiltakozik a csoport elhurcolása ellen. december 10.
A KMT ülésén részt vesz Apró Antal, Kádár János és Münnich Ferenc is; Münnich engedékenynek mutatkozik a karhatalom, a deportálások és a tiszti nyilatkozat ügyében. Az elfogadott határozat követeli, hogy a Kádár-kormány nyilatkozzék Nagy Imre és társai sorsáról, adjon lapengedélyt a KMT újságja számára, és engedélyezze a rádió munkástanácsának megalakulását.
Kádár János rádióbeszédet mond „időszerű politikai kérdésekről”. Mint mondja, „a kormány a november 4-i felhívásban tett ünnepélyes ígéretét, mely szerint egyetlen dolgozónak sem esik bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásokban részt vett, betartjuk és betartatjuk”. Kádár hosszan foglalkozik a Nagy Imre-kérdéssel is: „Mi ígéretet tettünk, hogy velük szemben, az általuk is utólag elismert múltbéli súlyos cselekményekért büntetőeljárást nem indítunk. Ezt be is tartjuk, távozásukat sem tekintjük örök időkre szólónak.” Ezt követően a Romániába hurcoltakról semmiféle tájékoztatás nem jelenik meg. 1958. június 17.