Reggel Balázs József ismerteti a rádióban a KMT és a kormány közti megbeszélés eredményeit: a Kádár-kormány a KMT-t elismeri tárgyalófélként, az Mt elé terjesztik a munkástanácsokról szóló rendelettel szembeni kifogásokat. A KMT ülésén értékelik a kormánnyal folytatott tárgyalásokat; felhívást fogadnak el, amelyben a munka felvételére szólítják az ország dolgozóit.
1950–59
A Magyar Honvéd „Egy hónappal ezelőtt” c. vezércikke szerint „…most, egy hónappal a dicsőséges forradalom, a drága, feledhetetlen emlékű magyar október után, a gyászos november napjait éljük”. november 24.
Az MÉFT kezdeményezésére, a KMT felhívására 14 és 15 óra között az egy hónappal korábban kezdődött forradalom emlékére a fővárosban leáll a közlekedés és a gyalogos forgalom, az utcák kiürülnek; Bp-re néma csend borul, csak a karhatalmisták járőröznek.
A Csepel Vas- és Fémművek munkástanácsa felhívást ad ki, amelyben súlyos hibának minősíti a 48 órás sztrájk kihirdetését.
Bp-en tárgyal a kommunista vezetésű Szakszervezeti Világszövetség delegációja Louis Saillant főtitkár vezetésével. A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsa a megbeszélésekről megjelent közös közleményében elfogadja a Világszövetség november 3-ai értékelését a mo-i eseményekről.
Az Nsz és a Népakarat közli az Írószövetség két nappal korábban kelt nyilatkozatát a közbiztonságról, a termelőmunka felvételéről, az igazmondásról.
Délután négy óra tájban Nagy Imrét és társait a Ferihegyi [tököli?] repülőtérre viszik, ahonnan Bukarestbe, onnan pedig a román fővárostól kb. negyven kilométerre lévő Snagovba szállítják a csoport tagjait. Nagy Imrét és feleségét, a Losonczy és a Donáth családot egy-egy különálló villában, egymástól szigorúan elkülönítve helyezik el.
november 24.
Hivatalos magyar közlemény jelenik meg: „Nagy Imre és társai már több mint két hete a magyar kormány engedélyét kérték, hogy a Magyar Népköztársaság területéről egy másik szocialista ország területére távozhassanak. A Román Népköztársaság kormányának beleegyezése alapján Nagy Imre és társai november 23-án a Román Népköztársaság területére távoztak.” november 26.
Kihirdetik az 1956: 25. tvr.-t a munkástanácsokról. 1957. november 17. „A szocialista demokrácia gyakorlati megvalósulása csak úgy biztosítható, ha az egész nép tulajdonát képező gyárak, bányák, üzemek (a továbbiakban ipari vállalatok) vezetését az ipar vállalat dolgozói által választott munkástanács végzi. […] Munkástanácsot kell választani minden ipari üzemben, ipari vállalatnál, bányában, állami mezőgazdasági üzemben, beleértve az egyes állami intézmények (MÁV, Posta stb.) ipari termelő üzemeit is. A termelő tevékenységet nem végző hivatalok, intézmények, szervezetek, továbbá a vasúti és postaforgalom, a közhasználatú autóközlekedés, villamos- és légi közlekedés, valamint a hajózás dolgozói munkástanácsot nem választanak. A jelen rendelkezések nem vonatkoznak a kisipari, háziipari, földműves- és egyéb szövetkezetekre, amelyeknek ügyeit választott szervek (közgyűlés, vezetőség stb.) intézik. […] A munkástanács dönt a vállalat legfontosabb kérdéseiben, irányítja a vállalat egész tevékenységét. […] Igazgató kinevezéséhez vagy felmentéséhez a munkástanács előzetes hozzájárulása szükséges.”
A kormány 4/1956. sz. rendelete szerint minden nagy létszámú (kétezernél több munkást foglalkoztató) vagy a népgazdasági szempontból kulcsfontosságú üzembe kormánymegbízottat kell kinevezni. 1957. január 20.