Kecskeméten Gyurkó Lajos vezérőrnagy parancsára repülőgépek ágyúzzák a Cigánytelepet. A felkelőktől visszafoglalják a postahivatalt; a harcokban hét felkelő és több katona veszti életét. — Szabadszálláson (Bács-Kiskun m.) a tömeg megpróbál behatolni a harckocsiezred laktanyájába; az őrség tüzet nyit, 15 tüntető megsebesül. — Kalocsán a felkelők megtámadják a laktanyát; a tűzharcban többen meghalnak, sokan megsebesülnek. — Baján a felkelők a nap folyamán többször összecsapnak a kivezényelt katonákkal; hárman meghalnak, heten megsebesülnek. — Mórahalmon (Csongrád m.) a tüntetők megtámadják a rendőrőrsöt; a tömeget a segítségül hívott határőrök oszlatják szét; egy tüntető meghal, többen megsebesülnek. — Győrött tüntetők ellenkormány és önálló hadsereg felállítását követelik. Október 30-ára összehívják a dunántúli nemzeti bizottságok képviselőit. — Mosonmagyaróváron ünnepélyesen eltemetik a sortűz áldozatait. A járási nemzeti bizottság elnöke Gulyás Lajos lelkészt bízza meg a hegyeshalmi határátkelő felügyeletével. — Felsőpetényben 200-250 ember követeli az Almássy-kastélyban fogva tartott Mindszenty József esztergomi érsek szabadon bocsátását. Az áv. katonákból álló őrség parancsnoka a BM-nek javasolja a bíboros elszállítását. — Este Kakucs községben (Pest m.) Rizmajer József, Harazin János és Bobák József a falu három elöljárójának házát megrongálja, Gavló József tsz-elnököt megkéselik.¹

Hajnalban a szovjet hadvezetés, a Katonai Bizottság tudtával, parancsot ad a Corvin köz elleni általános támadásra. Nagy Imre, aki Hegedüs András közvetítésével tudomást szerez Márton András ezredes véleményéről,¹ Hegedüst, majd Janza Károly honvédelmi minisztert utasítja az akció azonnali leállíttatására. — A támadás ennek ellenére megindul. Az előzetes tűzcsapás végrehajtására induló hat szovjet harckocsi közül a felkelők négyet kilőnek; ezért a gyalogsági támadást a szovjet katonai vezetők elhalasztják.

Jurij Andropov bp-i szovjet nagykövet továbbítja Moszkvába Hegedüs András antedatált levelét, amelyben az akkori miniszterelnök a szovjet csapatok beavatkozását kéri. — Az éjszaka folyamán a leginkább kompromittált vezetőket (Gerő Ernőt, Hegedüs Andrást, Piros Lászlót, Bata Istvánt, Kovács Istvánt és másokat, valamint családtagjaikat) szovjet katonai repülőgépek Moszkvába szállítják.

7.30-kor Janza Károly honvédelmi miniszter felszólítja a fegyveres ellenállókat, hogy tegyék le a fegyvert; cserébe szabad elvonulást ígér. — 11 órakor a corvinisták parlamenterei a rádión keresztül üzenetet küldenek társaiknak; eszerint a szovjet és a magyar vezetés nem fogadja el feltételeiket, ám a fegyverletétel fejében teljes amnesztiát és szabad elvonulást kínál.

Az ENSZ BT a három nagyhatalom kérésére, a Szu ellenszavazata és Jugoszlávia tartózkodása mellett, napirendre tűzi „a magyarországi helyzet” tárgyalását. Előzőleg Kós Péter magyar ENSZ-képviselő október 29., aki az ülésen megfigyelőként vesz részt, a BT tagjaihoz eljuttatja azt a szovjet nyomásra kiadott nyilatkozatot, amelyben a magyar kormány az október 22-ét követő eseményeket Mo kizárólagos belügyének nyilvánítja, és tiltakozik a kérdésnek az ENSZ által történő megvitatása ellen. október 30. A nyugati nagyhatalmak a mo-i helyzetet áttekinthetetlennek tartják, ezért az ülés előtt a kivárás politikájában egyeznek meg. Határozati javaslatot nem terjesztenek elő, csak a kérdés napirenden tartásáról döntenek.

Reggel összeül az MDP PB. Kádár János első titkár, Anasztaz Mikojan és Mihail Szuszlov jelenlétében és előzetes hozzájárulásuk birtokában, beszámol a Direktórium előző esti üléséről, és bejelenti, hogy az események addigi értékelését megváltoztatják, noha nem fogadják el a „szakszervezeti kiáltvány” (a SZOT, az EFB és az Írószövetség éjszaki nyilatkozata) formuláját a „nemzeti demokratikus forradalomról”. Nagy Imre felszólalása után a résztvevők támogatásukról biztosítják az „új platformot”, s azt az MDP KV elé terjesztik. A testület jóváhagyja az SzN másnapi vezércikkét. október 29. A szovjet küldöttek javaslatára létrehozzák az MDP Elnökségét,¹ amelynek tagja lesz Kádár János (elnök), Apró Antal, Kiss Károly,² Münnich Ferenc, Nagy Imre, Szántó Zoltán.

XII. Pius pápa Luctuosissimi eventus kezdetű enciklikájában rokonszenvét fejezi ki a magyar nép felkelése iránt, és imát rendel a győzelemért. november 1.

11 órakor megkezdődik az MDP KV utolsó ülése. október 31. Kádár János előterjesztése nyomán két ellenszavazattal elfogadják a PB előterjesztéseit az új politikai irányelvekről. „Népköztársaságunk súlyos helyzetbe jutott. Ennek oka a régi pártvezetés részéről folytatott, különösen elhibázott politika. […] …az elégedetlenség 1956. október 24-én fegyveres felkelésben robbant ki, melynek fő oka a munkásosztály gazdasági érdekeinek elhanyagolása, a politikai hibák felszámolásában megmutatkozó súlyos következetlenségek és mulasztás, az állami vezetés bürokratizmusa.” Az elfogadott határozat pontjai: 1. a kormány a fenti értékelés szellemében nyilatkozatot tesz; 2. az MDP KV határozatban helyesli a kormánynyilatkozatot; 3. a SZOT Elnöksége nyilatkozik a kormány és a párt politikájának támogatásáról; 4. a KV szükségesnek látja a BM átszervezését, megfelelő pillanatban az ÁVH megszüntetését, demokratikus államrendőrség megszervezését; 5. a szovjet hadsereg egységeit a harcokból megfelelő módon ki kell vonni; 6. a párt vezetését a legközelebbi kongresszusig Pártelnökségre kell bízni; az újjászervezett PB és a KV fennmarad, a Pártelnökség e testületeket informálja, velük konzultál.

Az SzN „Híven az igazsághoz” c. vezércikke elutasítja az előző napok eseményeinek ellenforradalmi, fasiszta puccskísérletként való megbélyegzését; a felkelőkről becsületes hazafiakként beszél, akik a szocialista demokráciáért harcolnak. — A Pravda „A népellenes kaland összeomlása Magyarországon” címmel közöl vezércikket. október 29.