1946

1946.

június 28.

Székelyudvarhelyen megkezdődik az MNSZ második kongresszusa. — A háromnapos kongresszuson elfogadják az MNSZ nemzetiségi statútumát. Mikó Gábor kolozsvári piarista tanár felveti a székelyföldi autonómia tervét, és bírálja a vezetőséget, amiért az nem képviseli a tömbmagyarság (Székelyföld) érdekeit. Nagy Géza élesen tiltakozik a székely autonómia terve ellene, mert szerinte az „magyar gettó” lenne. — A zárónapon a Szövetség kommunista vezetőségének munkáját és addigi politikáját ellenző helybeli polgárok, kisiparosok és a városkörnyéki földművesek tüntetésükkel megzavarják a sporttelepen tartott nagygyűlést. A gyűlés résztvevőinek többsége szintén csatlakozik a tiltakozókhoz, és Erdély önállóságát követeli. — A kongresszusra készült jelentés szerint a szövetség taglétszáma ekkor 449 ezer fő. Erdély területén ez időben 1680 alsó fokú és 127 középfokú magyar iskola működik.

    1946.

    július 1.

    A „reszlovakizáció” első szakasza során e napig egész Szlovákiában kb. 350 ezer személy kéri a szlovák nemzetiség megadását. A reszlovakizáció a Csallóközben, a dunaszerdahelyi és a komáromi járásban, valamint Gömörben a feledi járásban ütközik a legerősebb ellenállásba.

      1946.

      július 4.

      Rajk László belügyminiszter rendeleti úton feloszlatja a Magyar Cserkészszövetséget.1 július 22. — A következő két napon hasonló sorsra jut több mint 200 civil szervezet és egyházi jellegű egyesület, köztük a KALOT, a KALÁSZ, a Foederatio Emericana Katolikus Egyetemi Szövetség, a Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Szövetsége, a Katolikus Ifjak Országos Egyesülete, a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete, a keresztényszocialista szakszervezetek. július 17. — Megkezdődik a civil társadalom intézményeinek szétverése. A következő egy év során további több ezer egyházi-vallási, kulturális, társadalmi, ifjúsági szervezetet és egyesületet oszlatnak fel.

      1. 1) A hivatkozásokban előfordul a július 19-ei dátum is; lásd pl. MKL.