1946

1946.

április 29.

Márton Áron gyulafehérvári r. kat. püspök, Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ elnöke, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke, Vásárhelyi János kolozsvári ref. püspök és Lakatos István szociáldemokrata vezető hat pontból álló nyilatkozatot tesz közzé. Szükségesnek tartják, hogy „az erdélyi magyarság a béketárgyalásokon Erdély kérdésében meghallgatásra találjon, … és az erdélyi magyarságot kielégítő területi rendezés jöjjön létre”. május 2.

    Márton Áron gyulafehérvári püspök memorandumot ad át Nékám Sándor bukaresti magyar misszióvezetőnek. Mint írja: „A magyar kormány rendkívül súlyos felelősséget vállal akkor, ha az erdélyi magyarság megkérdezése nélkül javasolna Erdélyre vonatkozólag megoldást. (…) Az erdélyi magyarság felfogása szerint sem neki magának, sem pedig a magyar kormánynak nincsen joga Erdély tekintetében, amely a magyarság összességének is létfontosságú kérdése, önkéntes felajánlással területi lemondásba belemenni. Lemondást külső hatalom a magyarságra rákényszeríthet, de az ilyen döntést, ha igazságtalan, az idő orvosolni fogja; az önkéntes lemondást azonban többé jóvátenni nem lehet. (…) Az erdélyi magyarság … elvárja, hogy a magyar kormány a maga részéről mindent elkövessen annak érdekében, hogy a béketárgyaláson az erdélyi magyarságot kielégítő területi rendezés jöjjön létre.” — A nyilatkozatot Kertész István, a bp-i Békeelőkészítő Osztály vezetője magával viszi a párizsi béketárgyalásokra, Teleki Géza gr. pedig eljuttatja az angol és amerikai külügyminiszterhez, de semmiféle reagálás nem történik. 1951. július 30.