Befejeződik a világháborúban győztes nagyhatalmak potsdami értekezlete. A megállapodásokat 22 pontban foglalják össze. — A Szu lemond a Ruhr-vidék nemzetközi felügyeletéről és földközi-tengeri igényeiről; cserébe a nyugati szövetséges hatalmak nem szólnak bele a szovjet övezet ügyeibe. Döntés születik Lengyelország ideiglenes nyugati (az Odera–Neisse-) és keleti (a Curzon-vonallal megegyező) határáról, Németország megosztásáról és a későbbi békeszer-ződések elveiről. Elfogadják a jóvátétel-fizetés kötelezettségének elvét. A Szu jóvátételként megkapja a Kelet-Ausztriában, Mo-on és Romániában található összes német tulajdont. — A kisebbségi német lakosságot illetően a XIII. pont a következőképpen rendelkezik: „A három kormány, minden vonatkozásban megvizsgálva a kérdést, elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságnak vagy egy részének Német-országba történő áttelepítésére vonatkozóan intézkedéseket kell foganatosítani. Egyetértenek abban, hogy bármilyen áttelepítés is történjék, annak szervezetten és emberséges módon kell végbemennie.” (1945 és 1948 között mintegy 11 millió németet üldöznek el vagy telepítenek ki Közép-Kelet-Európából.) augusztus 9. — A szlovákiai magyarság kitelepítésének kérdésével a konferencia ugyanakkor, a csehszlovák kérés ellenére, nem foglalkozott.
1945. augusztus
1945. 08. 02
Megjelenik Edvard Beneš csehszlovák köztársasági elnök 33/1945. sz. alkotmánydekrétuma „a német és magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának rendezéséről”, amely megfosztja csehszlovák állampolgárságától csaknem a teljes német és magyar kisebbséget. A dekrétum 1. §-a szerint: „Azok a német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok, akik az idegen megszálló hatalom jogszabályai értelmében német vagy magyar állampolgárságot szereztek, az ilyen állampolgárság megszerzésének napján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat. A többi német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár a dekrétum hatályba lépésének napján veszti el csehszlovák állampolgárságát.” A 2. § értelmében cseh-szlovák állampolgársága csupán azoknak a németeknek és magyaroknak marad meg, „akik igazolják, hogy hűek maradtak a Csehszlovák Köztársasághoz, sosem vétettek a cseh és a szlovák nemzet ellen, és vagy aktívan részt vettek a felszabadításukért vívott harcban, vagy pedig szenvedtek a náci és fasiszta terrortól”. augusztus 7.