A kormányzó, Lakatos Géza miniszterelnök többszöri közvetítése nyomán, délután ígéretet tesz a német kívánságok teljesítésére. 16 órakor aláírja a Lakatos által fogalmazott kiáltványt, amelyben „semmisnek nyilvánítja” (de nem vonja vissza) előző napi proklamációját, és megismétli „a magyar vezérkar főnökének a csapatokhoz intézett parancsát, mely a harc folytatását rendelte el”.