1940–49

1946.

szeptember 9.

A Vörös Hadsereg katonai bírósága „a fasiszta Bakony-brigád diverziós terrorista tevékenységét” és egyes cserkészvezetők ügyét tárgyalja a Conti utcai börtönben. A vád szerint a „brigáddal” kapcsolatban álló cserkészraj tagjai júniusban a Kamraerdőben agyonlőttek egy szovjet őrmestert. A perben szovjetellenes szervezkedés, partizántevékenység, egy szovjet katona meggyilkolása, röpcédulák terjesztése miatt halálra ítélik Unden Miklós és Ditzl Károly egyetemi cserkészvezetőt, valamint Tasch Ferenc gimnáziumi tanulót. október 20. Botfalvy György hadnagyot, Olofsson Placid bencés hittanárt és Vágh József jezsuita szerzetest 8 évi, Kölley György papnövendéket 7 évi, szovjet munkatáborban letöltendő kényszermunkára ítélik. Pregitzer Ferenc építőmestert, Pregitzer Ernő és Hódi Dezső gimnáziumi tanulót, Tittel Oszkárt, Kerényi Lászlót, Pucher Jánost, Parti Györgyöt, Wimpfen Siegfried gr. földbirtokost 7–25 évi kényszermunkára ítélik. — Fehér András a fogságban meghal.1

  1. 1) Kölley, Értetek, 57.; MKL.

1946.

szeptember 16.

A párizsi békekonferencia magyar területi és politikai bizottságában Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár felszólalásával megkezdődik a 200 000 magyar egyoldalú kitelepítésének engedélyezésére előterjesztett csehszlovák indítvány vitája. Clementis „a csehszlovákiai magyar kisebbség kérdésének végleges megoldása céljából” a kitelepítésen kívül lehetetlennek minősít minden más megoldást, s elfogadhatatlannak bármiféle kisebb-ségvédelmi politikát. szeptember 18.

    1946.

    szeptember 18.

    A békekonferencia magyar területi és politikai bizottságának ülésén Szegedy-Maszák Aladár washingtoni magyar követ az egyoldalú kitelepítést szorgalmazó csehszlovák indítvány elutasítását kéri. Érvelése szerint annak elfogadása igen veszélyes precedenst teremtene; hangsúlyozza: ha Csehszlovákia meg akar szabadulni a magyar kisebbségtől, mondjon le az általa lakott területről is. szeptember 20.