Az FKt és a pártvezetőség együttes ülése határozatot hoz a Forradalmi Kormányzótanács lemondásáról. — A bp-i Központi Munkás- és Katonatanács elfogadja a lemondást, és Peidl Gyulát nevezi ki kinevezi miniszterelnökké. Megalakul a „szakszervezeti kormány”. Miniszterek: külügy Ágoston Péter; belügy Peyer Károly; igazságügy Garami Ernő (külföldön tartózkodik, augusztus 2-től Ágoston Péter külügyminiszter); hadügy Haubrich József; pénzügy Miákits Ferenc; ipar- és kereskedelemügy Dovcsák Antal; földművelésügy Takács József; munkaügy és népjólét Szabó Imre; közélelmezés Knittelhoffer Ferenc; közoktatásügy Garbai Sándor; nemzetiségi Knaller Győző.
A KMP vezetői megbeszélést tartanak az illegális pártmunka megszervezéséről. A hazai pártmunka irányítását Lukács György és Korvin Ottó veszi át; támogatásukra Mo-on marad Hevesi Gyula, Hirossik János, Sallai Imre, Szamuely László és mások. — Az osztrák kormány politikai menedékjogával élve Kun Béla, Landler Jenő, Lengyel Gyula, Pogány József, Pór Ernő, Rákos Ferenc, Vágó Béla és Varga Jenő Ausztriába távozik.
A Peidl-kormány (Landler Jenő lemondása után) Haubrich Józsefet nevezi ki a hadsereg főparancsnokává.
A kormány kiáltványban szólítja fel a lakosságot a rend és fegyelem megtartására. („Mo népéhez”.)
Guido Romanelli alezredes, az antanthatalmak bp-i képviselője felszólítja a lakosságot, hogy az új kormány minden rendelkezését a legszigorúbban tartsa meg a rend, a vagyoni és személyi biztonság megőrzése érdekében. Az olasz alezredes egyszersmind ígéretet tesz, hogy közbenjár az antanthatalmaknál a gazdasági blokád részleges vagy teljes megszüntetéséért.) — Romanelli alezredes közvetíti a Peidl-kormány fegyverszüneti ajánlatát Georges Clemenceau-hoz, a Szövetséges Tanács elnökéhez.
A Peidl-kormány kinyilvánítja, hogy elfogadja a szociáldemokrata vezetők s az antant képviselői közötti 1919. júliusi bécsi megállapodásokat. A kormány javasolja, hogy a békekonferencia döntéséig a fegyverszüneti vonalat a román hadsereg számára a Tiszánál állapítsák meg.