Az egykori pártellenzék néhány tagjának kezdeményezésére illegálisan megalakul a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom; vezetője Ádám György közgazdász és Gimes Miklós, résztvevői között van Bohó Róbert, Fekete Sándor, Kende Péter, Litván György, Magos Gábor, Molnár Miklós, Pozsár István.

Letartóztatják az újpesti munkástanács és forradalmi bizottság több tagját, közöttük Kósa Pált és Péterfi Miklóst. — Az újpesti városházát szovjet tankok veszik körül, ezért a központi munkástanács aznapra tervezett megalakítását másnapra halasztják. november 14.

A XX. kerületi nemzeti bizottság követeli ENSZ-megfigyelők Magyarországra küldését, Nagy Imre és Maléter Pál bevonását a kormányba, a semlegességet, a munka felvételét, és tiltakozik a tömeges letartóztatások ellen.

Az ENSZ főtitkára felajánlja, hogy hajlandó Bp-re utazni, ezért kéri a magyar kormányt, hogy vizsgálja felül az ENSZ-megfigyelőkkel kapcsolatos álláspontját. november 15. — A magyar kormány üzenetet intéz az ENSZ főtitkárához, amelyben nagyra értékeli az ENSZ segélyakcióit, és felajánlja, hogy hajlandó tárgyalásokat folytatni a kívánt segítségnyújtás módszereiről és arról, hogyan vehetnének részt a főtitkár képviselői a helyszínen a segítség megszervezésében.

Romániában Bányai Lászlót, a Bolyai Egyetem korábbi rektorát, a közoktatásügyi miniszter helyettesét nevezik ki Nemzetiségi Oktatási Főigazgatóság élére.

A jugoszláv nagykövetségen, az MSZMP (alapító) Intéző Bizottsága ülésén megvitatják a külpolitikai alapelveket, téziseket fogalmaznak a Kádár-kormánnyal való tárgyalásra; Nagy Imre és társai szorgalmazzák a lengyel nagykövettel folytatandó megbeszélést.

Kádár János felkérésére és a lengyel kormány felhatalmazásával Adam Willman bp-i lengyel nagykövet felkeresi a jugoszláv nagykövetséget, hogy a kompromisszumos megoldás elősegítése érdekében közvetítsen a Nagy Imre-csoport és a Kádár-kormány között.

Az előző napi sikertelen próbálkozás után az Egyesült Izzóban megalakul a Nagy-budapesti Központi Munkástanács (KMT). A Tanács a kormánnyal való tárgyalás kiindulási alapjául elfogadja Bibó István november 6-ai tervezetét. Varga Domokos az Írószövetség nevében felolvassa Bibó István kibontakozási tervezetét, amelyet Tóbiás Árontól kapott. Felhívást fogadnak el kerületi munkástanácsok választására, kinyilvánítják a szocializmus melletti elkötelezettségüket. Nyolc pontból álló kiáltványt bocsátanak ki, amelyben általános amnesztia kihirdetését, a Nagy Imre-kormány visszaállítását, a szovjet csapatok kivonását, az egypártrendszer megszüntetését követelik. A KMT vezetőivé választják többek között Babay Istvánt a Fővárosi Villamosvasúttól, Bali Sándort és Rácz Sándort a BHG-ból, Dévényi Józsefet a Csepel Vas- és Fémművektől, Kalocsai Györgyöt a Csepeli Növényolajipari Vállalattól, Karsai Sándort a Vegyipari Gép- és Radiátor Gyárból, Sebestyén Miklóst a Magyar Optikai Művekből. november 16. — A KMT küldöttsége este a Parlamentben találkozik Kádár Jánossal és kormánya más vezetőivel; ismertetik az Izzóban elfogadott kiáltványt, és követelik, hogy a felkelésben való részvétel miatt senkit se érjen bántódás. Kádár János kijelenti, hogy Nagy Imrét nem tartja ellenforradalmárnak, és mozgási szabadságát nem kívánják korlátozni; csak tőle függ, hogy részt vesz-e a politikai életben.

A KGB orosz nyelvű, az Írószövetség nevében sokszorosított röpiratok írásáért és terjesztéséért letartóztatja Kaas Ervint, Andorka Rudolfot, Gyurkó Lászlót és Kőműves Lászlót. 1957. január 18.

A szovjetek Csap állomásra irányítanak egy vasúti szerelvényt letartóztatott felkelőkkel; a foglyokat az ungvári börtönbe zárják. Kádár János és Münnich Ferenc telefonon tiltakozik Jurij Andropov szovjet nagykövetnél a magyar fiatalok deportálása ellen.