1989

1989.

június 14.

Az Mt nyilatkozatában kegyelettel emlékezik Nagy Imrére és sorstársaira, „az 1956-os népfelkelés és nemzeti tragédia valamennyi áldozatára”; osztozik a hozzátartozók gyászában. A nyilatkozat kiemelkedő államférfinak nevezi Nagy Imrét, aki felismerte, hogy szükséges a hagyományainktól idegen és életképtelen politika megváltoztatása, a nemzeti sajátosságok és a maradandó emberi értékek érvényesítése. A dokumentumban a kormány elhatárolja magát a múlt hibás, nemegyszer vétkes politikai döntéseitől, az 1956 utáni megtorló intézkedésektől, majd összefogásra szólít fel az új, demokratikus Magyarország megteremtéséért. — Horn Gyula külügyminiszter kijelenti, hogy az Mt az ENSZ főtitkárához is eljuttatja Nagy Imrével és sorstársaival kapcsolatos nyilatkozatát. — Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter közli: már készül a törvény az 1956-os népfelkelés után ártatlanul elítéltek rehabilitálásáról. — Az USA Szenátusa egyhangú határozatban kimondja: „Az 1956-os magyar forradalom vízválasztó volt a legújabb kori történelemben, s az első fontos jelzés arra, hogy elkerülhetetlen a sztálinizmus lerombolása.”

    Grósz Károly, az MSZMP főtitkára Salgótarjánban egy aktívaértekezleten megerősíti, hogy hatalmi harc van az MSZMP felső vezetésében. — Lemond az MSZMP
    Szegedi Városi Bizottságának első titkára, társadalompolitikai és gazdaságpolitikai titkára.

      Emléktáblát avatnak Kaposvárott Nagy Imre szülőházán. — A bp-i Fő utcai börtön falán, ahol Nagy Imrét és társait halálra ítélték, ideiglenes emléktáblát helyeznek el. Az elítéltek nevében Mécs Imre emlékezik Nagy Imrére, majd Antall József, Debreczeni József és Fodor Gábor mond beszédet. — Nagy Imrére és mártírtársaira emlé­kezve az ország több településen tartanak de­monstrációkat, miséket, istentiszteleteket.