A csehszlovák Nemzetgyűlés elfogadja az ország föderatív berendezéséről szóló, valamint a nemzetiségeinek helyzetét szabályozó alkotmánytörvényt. 1969. január 1. — A nemzetiségi alkotmánytörvény preambuluma szerint a köztársaság népét „a cseh és szlovák nemzettel együtt a magyar, német, lengyel és ukrán (ruszin) nemzetiség is alkotja”, s 1. cikkelye szerint a köztársaság „a cseh és szlovák nemzet és azon nemzetiségek közös állama, amelyek a területén élnek”, a föderációs alkotmánytörvény viszont a köztársaságot „két egyenjogú testvérnemzet, a csehek és szlovákok” szövetségi államaként definiálja. A törvény kimondja a nemzetiségek „létszámuknak megfelelő” képviselethez való jogát a képviseleti testületekben és más választott szervekben; deklarálja az anyanyelvükön való művelődés, a nemzetiségi kulturális-társadalmi szervezetekben való tömörülés, a saját nyelvű sajtó és tájékoztatás, az általuk lakott területen pedig nyelvük hivatalos érintkezésben való használatának jogát. — A jogszabályból kimaradnak a nemzetiségek önigazgatását, gazdasági és kulturális egyenjogúságát, az államhatalom gyakorlásában való egyenjogú részvételét szavatoló részek, s a hivatalos nyelvhasználatot az általuk lakott területre korlátozzák.