Nicolae Ceauşescu, az RKP KB első titkára a KB tagjai és a Nagy Nemzetgyűlés képviselői, majd a KB székháza elé összegyűlt tömeg előtt élesen elítéli a VSZ csapatainak bevonulását Csehszlovákiába, mint amely „szembeszökő megsértése egy testvéri, szabad és független szocialista állam nemzeti szuverenitásának”.
1960–69
augusztus 22.
Az ENSZ BT 10:2 arányban elítéli a csehszlovákiai intervenciót.
Prága egyik külvárosában, Vysočany városrészben összeül a CSKP XIV. (rendkívüli) kongresszusa, és határozatban tiltakozik az intervenció és a pártvezetők letartóztatása ellen. augusztus 31. A KB-ba kizárólag reformpárti politikusokat választanak. augusztus 23.
augusztus 23.
Fogva tartásuk helyéről Moszkvába szállítják a reformpárti csehszlovák politikusokat. A szovjet fővárosba érkeznek a vezetés szabadlábon lévő tagjai is. — Az SZKP vezetői, az 1956-os Kádár-kormány mintájára, sikertelen kísérletet tesznek csehszlovák „munkás-paraszt kormány” megalakítására. A tárgyalásokon mindkét részről a legmagasabb rangú vezetők vesznek részt. augusztus 26. — Csehszlovákia lakossága a pártkongresszus felhívására országos méretű általános sztrájkkal tiltakozik a katonai megszállás ellen. A Csemadok KB Elnöksége „Csehszlovákia magyarságához” intézett felhívásában az alkotmányosan választott államhatalmi és pártszervek döntéseinek betartására szólít fel. „Nálunk nem volt ellenforradalom, és erre hivatott szerveink nem hívták be a Varsói Szerződés csapatait. Követeljétek, hogy e csapatok hagyják el hazánk területét.”
A kínai pártvezetés bűncselekménynek minősíti Csehszlovákia megszállását.
augusztus 24.
A csehszlovákiai katonai beavatkozással való egyet nem értése miatt lemond tisztségéről Tömpe András (1971. december 15.), Mo kelet-berlini nagykövete. Lemondásának okairól Tömpe ter-jedelmes levélben tájékoztatja az MSZMP KB-t. „Csehszlovákia azon az úton volt, hogy a szocialista országok között elsőként valósítsa meg a demokrácia olyan fokát, amely a fejlett nyugati országokban élő dolgozók számára is vonzóvá tette volna a szocialista rendszert. […] …az intervenció nem a szocializmus ügyét szolgálta, ellenkezőleg, az ellenforradalmi erők számára olyan erkölcsi igazolást jelent, amely potenciálisan hosszú ideig éreztetni fogja negatív hatásait.”
A szocialista országok párt- és kormányküldöttségei Moszkvában találkoznak, és négy napon keresztül tanácskoznak a csehszlovákiai helyzetről; Mo-ot Kádár János, Fock Jenő miniszterelnök és Komócsin Zoltán, az MSZMP KB titkára képviseli.
Josip Broz Tito jugoszláv és Nicolae Ceauşescu román vezető határtalálkozón egyezteti állás-pontját a VSZ csehszlovákiai intervenciójáról.
Franciaország felrobbantja első hidrogénbombáját.
augusztus 26.
A sikertelen kormányalakítási kísérletek után Moszkvában az elhurcolt csehszlovák állami és pártvezetőket (akikhez időközben csatlakozott Ludvík Svoboda köztársasági elnök, Gustáv Husák miniszterelnök-helyettes és Vasil Biľak, az SZLKP első titkára) a megszállást szentesítő ún. moszkvai jegyzőkönyv elfogadására, vagyis a „szocialistaellenes erőkkel” való leszámolásra, a helyzet „normalizálására” és a rendkívüli, XIV. pártkongresszus érvénytelenítésére kényszerítik. augusztus 31. Az „egyezmény” értelmében a VSZ haderejét kivonják, de a szovjet csapatok az országban maradnak. augusztus 28.