1957

1957.

december 21.

Az Élet és Irodalomban megjelenik Tamási Áron „Szellemi tisztesség” c. írása, amely az értékek méltánylására kéri a kormányzatot, ugyanakkor elismeri, hogy 1956. október 23-a után kötelességét, s nem hivatását „vélte” teljesíteni: „Nyíltan tettem, szenvedélyek között józanságra törekedve, de előttem is kétségtelen, hogy nem mindenben jól.”

    Zárt ülést tart az MSZMP KB. A testület úgy dönt, hogy Nagy Imre miniszterelnök és társai (Donáth Ferenc, Szilágyi József, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós, Fazekas György, Tánczos Gábor és Haraszti Sándor) ügyében „szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak”. Az ülésen jelen lévő 51 KB-tag közül mind a tizenhét felszólaló (Biszku Béla, Révész Géza, Friss István, Cservenka Ferencné, Pothornik József, Gáspár Sándor, Aczél György, Földes László, Dabrónaki Gyula, Sándor József, Kiss Dezső, Orbán László, Nyers Rezső, Nezvál Ferenc, Valkó Márton, Borka Attila, Kaszapovics András, valamint az írásban hozzászóló Marosán György és Fogarasi Béla) egyetért Kádár János1 előterjesztésével. 1958. január 18. — A határozatot, „jóváhagyásra”, eljuttatják Moszkvába, az SZKP legfelső vezetőihez. december 28.

    1. 1) Az ülés jegyzőkönyvét Kádár haláláig a páncélszekrényében őrizte. Rainer, Nagy Imre, II, 386.

    A LB Népbírósági Tanácsa Ledényi Ferenc elnökletével másodfokon ítéletet hirdet abban a perben, amelyben Földes Gábor és társai ügyét összevonták a mosonmagyaróvári és győri katonatisztek elleni eljárással. Földes Gábort, a győri Kisfaludy Színház főrendezőjét, Weintráger László segédmunkást, Cziffrik Lajos mezőgazdasági munkás, v. tsz-elnököt (1958. január 15.), Tihanyi Árpád tanárt, Gulyás Lajos levéli ref. lelkészt, Kiss Antal fűtőt és Zsigmond Imre mezőgazdászt (december 31.) halálra, Szalai Ferencet életfogytiglani, Kóródi Károlyt 12 évi, Molnár Ferencet 10 évi börtönre ítélik.