Kádár János levelet ír Edvard Kardelj jugoszláv miniszterelnök-helyettesnek, amelyben írásos garanciát ad Jugoszláviának, hogy Nagy Imrét és társait nem fogják felelősségre vonni: „Az ügy lezárása érdekében a magyar kormány […] ezúton írásban is megismétli a szóban több ízben tett kijelentését, hogy Nagy Imrével és csoportja tagjaival szemben múltbéli cselekedeteikért nem kíván megtorlást alkalmazni. Tudomásul vesszük, hogy ily módon a csoport számára nyújtott menedék megszűnik, ők maguk a Jugoszláv Nagykövetséget elhagyják, és szabadon távoznak saját lakásukra.” — Münnich Ferenc hasonló tartalmú levelet küld a jugoszláv miniszterelnök-helyettesnek: „…Nagy Imrét és csoportját, miután lemondtak a Jugoszláv Nagykövetségen élvezett menedékjogukról, a múltban elkövetett cselekedeteikért nem fogják felelősségre vonni, ugyanakkor biztonságukról is gondoskodunk.” — Este Kádár János és Dobrivoje Vidić megállapodik abban, hogy a követség elhagyásának megszervezését Münnich és Soldatić végzi. Vidić másnap reggel a követség épületében személyesen tájékoztatja Nagy Imrét és társait a megegyezésről. november 22.