1956.

október 25.

15.15-kor Kádár János, az MDP KV új első titkára, majd Nagy Imre miniszterelnök rádióbeszédet mond. Kádár szerint a békésnek indult 23-ai felvonulást az „ellenforradalmárok” a népi demokrácia elleni fegyveres támadássá változtatták. „… a Népköztársaságunk államhatalma ellen irányuló fegyveres támadást minden lehetséges eszközzel vissza kell verni.” Nagy Imre hasonlóan nyilatkozik, ám hozzáteszi, a „kisszámú ellenforradalmi felbujtó” fegyveres támadását a dolgozók tömegei a múlt hibái miatt érzett jogos elkeseredésükben támogatták.1 Nagy a rend helyreállítása után a legszélesebb demokratikus erők összefogásán alapuló reformokat ígér. Tárgyalásokat helyez kilátásba a szovjet csapatok kivonásáról, amit a szovjet küldöttek erőteljes rosszallással fogadnak. „Azoknak a szovjet csapatoknak a visszarendelése [pedig], amelyeknek a harcokba való beavatkozását szocialista rendünk létérdeke tette szükségessé, a béke és a rend helyreállításával haladéktalanul meg fog történni.”