1954. október

Az ENSZ közreműködésével megszülető amerikai–angol–olasz–jugoszláv egyezmény, az ún. londoni memorandum Trieszt szabad területet, az 1947-es megosztást lényegében szentesítve, felosztja Olaszország és Jugoszlávia között: a város olasz, környéke jugoszláv fennhatóság alá kerül; a Jugoszláviához kerülő területen át Szlovénia tengeri kijárathoz jut az Isztriai-félszigeten.

    A Központi Bányász Parancsnokság alá tartozó egységek száma 14 zászlóaljra és egy önálló századra nő, mintegy 7300 főnyi legénységi állománnyal. A parancsnokság ekkortól hadrenden kívüli alakulat, amelyben sorkatonák is szolgálnak; a munkaszolgálatosok száma a bányászalakulatokon belül az 1955. áprilisi leszereléseket követően 2 ezer fő alá csökken.