Az ENSZ főtitkára elveti azt a javaslatot, hogy a magyar kormány képviselőivel Rómában találkozzék, ugyanakkor háromtagú bizottságot nevez ki a „magyarországi külföldi intervenció” tanulmányozására és kivizsgálására. A bizottság tagjai: Alberto Lleras Camargo (Kolumbia), az Amerikai Államok Szervezetének v. főtitkára, Oscar Gundersen, a Norvég Legfelső Bíróság bírája, valamint Arthur Lall, India állandó ENSZ-képviselője.

A Kádár-kormány, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és a Magyar Vöröskereszt egyezményt köt, amely szerint minden Mo-ra irányuló segélyszállítmány a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának közreműködésével érkezik; egyúttal felelősséget vállalnak a szállítmányok megkülönböztetés nélküli szétosztásáért.

A temesvári katonai bíróság 1–8 évi börtönre ítéli az október végi romániai diákmegmozdulások vezetőit.

Gheorghe Gheorghiu-Dej román pártvezető a bukaresti jugoszláv követnek kijelenti, hogy a Nagy Imre-ügy megoldása a romániai menedékjog lenne.

Közzéteszik a kormány 2/1956. sz. rendeletét a munkástanácsok működéséről. „A munkás-tanácsok útján valósul meg a munkásönkormányzat. A munkástanácsok hatásköre kiterjed az üzemi élet minden területére.” A rendelet a munkástanácsok általános választását a munka felvétele utánra irányozza elő. november 24.

Kádár János az MSZMP IIB ülésén tartott beszámolójában kifejti, „jelenleg két kormány van” Mo-on, amit véleménye szerint jól mutat Kéthly Anna fellépése az ENSZ-ben; a helyzetet tarthatatlannak ítéli, és mielőbbi felszámolását tűzi célul. Határozatot hoznak a Dalibor Soldatić jugoszláv nagykövettel való tárgyalásokról. — Az IIB kizárja a pártból a rákosista vezetőket: Gerő Ernőt, Hegedüs Andrást, Piros Lászlót, Szalai Bélát, Bata Istvánt, Ács Lajost, Hidas Istvánt, Vég Bélát, Andics Erzsébetet, Berei Andort és Kovács Istvánt; nevezettek nem tölthetnek be semmilyen állami vagy pártfunkciót.

Délután, miután Kádár János kijelenti, hogy nem áll szándékában Nagy Imrével és csoportjával szemben megtorlást alkalmazni, előzetes elvi megállapodás születik Kádár és Soldatić között: ha Nagy Imre és társai elhatárolják magukat az „ellenforradalomtól”, 17-én elhagyhatják a követséget; a Kádár-kormány garanciát vállal a csoport tagjainak sértetlenségéért. Soldatić ismerteti a megállapodást Nagy Imrével és társaival.

Leányfalun Georgij Malenkov, Mihail Szuszlov, Ivan Szerov hadseregtábornok és Kádár János részvételével szigorúan titkos találkozót tartanak. A szovjetek ismertetik Kádárral a Nagy Imre-csoport elrablásának és Romániába deportálásának tervét. Kádár, anélkül, hogy az IIB-t vagy a kormányt tájékoztatná, beleegyezését adja a tervhez.